A Némber

2007 január 23. | Szerző: Magdal |

10 hónapos.

Nagyon sok a dolga, nap mint nap, tehát minimális alvásigénye van /kevesebb, mint a szüleinek/.

Elmondhatjuk, hogy csak anyatejet eszik. Ha esetleg valami más is belekerül, akkor azonnal kiveszi a szájából: ellenőrzi, ha szöszt, ropit, kölesgolyót, Peti szalámiskenyerét találja a kezében akkor visszatolja. Ha netalántán babakaját, utálkozva kikotorja az utolsó nanogrammig, majd még köpköd is, hogy biztos kiürüljön a szájából a borzalmas gyümölcsíz 😉

Neki mindenhol ott kell lennie… A fürdőkád mellett állva kell a víz után nyúlkálnia, ha valaki zuhanyzik. A wc-kagyló szélébe kell kapaszkodni, és nyúlkálni kell, ha Peti pisil, ha kakil, akkor a combját verve drukkolni. /Vajon miért így szól P, hogy „Anya jön a kaki/pisi, Jujut zárjuk ki??? ;)/

Nagyon szereti a mosógépet is. Ha működik akkor odadugja az orrát az üveghez és nézi, hogyan forognak a ruhák. Ha ki van kapcsolva, akkor kitárja az ajtaját, és próbál bemászni.

Szenvedélyesen pakol. Ha kipakolhatja a konyhaszekrényeket és szórhat mindent mindenhova, akár enni is lehet. Legkedvesebb szórakozása a csörömpölve-pakolás: aminek jó hangja van, azt előszeretettel veri a földhöz, és közben gajdol is. Ebben van hű társa is. Peti először szigorúan rászól: „Jujúúúúúúúúúú nem szabad kipakolni a szekrényt”, majd következetes gyermek lévén melléül, és segít, hogy lépni se lehessen. Amit nem ér el a kishúga, azt ő leveszi neki… Merje csak nem megtenni, akkor a kicsi ott áll, és rugózó lábbal, hadonászva kiosztja, mint egy kis hárpia 😉

Szereti a magaslati levegőt. Már tudja, hogy csak oda kell tolni a kanapéhoz egy nagyobb párnát /amik mivel sorompók, vagy szerelvények, vagy szemafórok éppen, mindig a földön vannak nálunk/, és már lehet is felmászni. A lépcsőre is visszakerült az alsó rács, de a felmászható alsó lépcsőfokokra Juju felmászik és ott álldogál, vagy csak rázza a rácsot. Ha kinyílik az ajtó azonnal ott terem, és már sprintel is felfelé. Mire észbekapunk, már ott mászik a felső szakaszon. A nagytesó itt is segít, van, hogy előzékenyen felengedi a hugit, hiszen „ő akart felmenni”… Ori sem marad ki a mókából, egy szép estén arra jöttem haza a kozmetikustól, hogy büszkén jelentették, már lefelé is közlekedik a gyermek, megtanították, hogy ne kelljen állandóan cipelni.

Nem kell/ene/ porszívóznom sem, hiszen, amit csak talál, rögtön eltűnteti. A szájába. Ez a papírra különösen érvényes, lényen az újság, csekk, könyv, /használt/ papírzsebkendő vagy bevásárló-cédula. Természetesen hangosan tiltakozik, ha a szerzeményét valaki elveszi. Nagyon-nagyon hangosan 😉

Négy foga van. Ezeket sűrűn mutogatja, hiszen alapvetően egy mosolygós kislány. 🙂 A fogak még anya „nevelésére” is tökéletesek, hiszen őt naponta többször meg kell harapni. Odamenni, megvárni, hogy ellágyuljon, azon, hogy a kislánya odamegy, és megöleli, majd a négy „lyukasztót” beleereszteni, valami finom részébe, és persze nem elengedni, csak ha már könyörög…

 

És mit lát mindebből a nagyvilág? 🙂 Egy hosszú hajú, csupa mosoly, huncut tekintetű kislányt… Aki ellenállhatatlan. ;-)))