Szilánkok

2007 január 23. | Szerző: Magdal |

Ismét elmúltak a napok….

 

Decemberben szinte egész hónapban éjszakai műszakoztam:))) Készültem a karácsonyra. Apróságokat és nagyobbacska dolgokat gyártottam szeretteinknek. Idén sikerült a naptárat is elkészíteni, a nagyszülők és dédszülők legnagyobb örömére:)

A karácsonyunk egyszerűen tökéletes lett… amolyan igazi, bensőséges. „Logisztikailag” is sikeres volt, ezentúl így próbáljuk minden évben. A Szenteste csak a miénk volt. Az előző napokban minden előkészítettem. Sütiket, ebédet, sőt az angyalok annyira szorgalmasak voltak, hogy 23-án éjszaka feldíszítették a fát. Azt gondoltam, hogy nagy üdvrivalgás lesz, de a fiúnk annyira ledöbbent, hogy csak annyi tellett tőle reggel, hogy „Anyaaaaaaaaaa –suttogta kiabálva- itt jártak az angyalok, és feldíszítették a karácsonyfát”… és csak állt és az egész kis lényén ott ragyogott az öröm… Ebéd után nagyot aludtunk, majd elmentünk a templomba és megnéztük a pásztorjátékot. Idén egy rockoperát adtak elő, amit nem igazán értékeltek a gyerekek. Peti csak annyit jegyzett meg, hogy „kiabált egy bácsi”. /A Pilátust játszó nagyfiú ugyanis beleélte magát a szerepébe rendesen;)/. Hazajöttünk és addigra az angyalok telirakták a fa alját nagy masnis csomagokkal… Az este további részét a gyerekszobában töltöttük, ahol a gyerkőcök fel alá csúsztak-másztak, a játékokat próbálgatták, mi meg –mint felelősségteljes szülők- koccintgattunk és bepárásodott szemmel pillantgattunk egymásra. 🙂

 

Szilveszterkor-újévkor itthon voltunk. Sikerült összeszednie a gyerekeknek egy mandulagyuszit. Itthon voltunk, csináltunk fasírtgolyókat, franciasalátát, és behűtöttünk pár palack habzóbort. Szerencsére a földrengésre azt hittem, hogy a szomszéd mosógépe;) Ha rájövök, hogy földrengés, szerintem még most is lenn sátrazunk az udvaron 😉

 

Tegnap leszedtem a fát. Peti nem nagyon örült neki, főleg a „kitesszük az utcára és elviszik” momentum nem tetszett neki. Úgyhogy elmondtam, hogy egy olyan helyre viszik, ahol újrahasznosítják, papírt csinálnak belőle, és virágföldet… Hát nem tudom… Mindenesetre a fiam azóta elmesélte már fűnek fának, hogy a mi karácsonyfánkból virágföld lesz.

 

„Jó” ez a tavasz… csak a növényeket sajnálom. A tegnapi sétánk alatt már virágzó primulát is láttam… mert a januári hóvirágon már meg sem lepődöm. Az én virágaim is bújnak elő. Gyanítom nem sok nárciszom, és jácintom lesz tavasszal, hiszen már most látom a bimbókat :((

 

Sikerült megtudnom, hogy a régebbi blogokat /ami az egész „előéletünk”/ nem tudják egyben áttölteni. Darabonként kell átmásolnom, de hogy, hogy fog kinézni? Szóval lehet, hogy ha végre lesz egy kis időm sokat leszek a frissek között 😉

 

Ismét fogyózom, utálok fogyózni 😉 De hát muszáj. Most Juju után nem akarnak olvadni a kilóim a fene beléjük. Majd beszámolok, hogy milyen sikereket aratok. 😉