Szombat este van

2007 február 10. | Szerző: Magdal |

Előttem egy pohár Cabernet franc, mögöttem az uram a térdeplős székén sört kortyolgat. Charlie nyomja a jazzt a fülünkbe…

 

Ha Juli nem szedi szét Peti sínjeit akkor élvezhetjük is ezt a kis bájos jelenetet…:-))))))

Ritka pillanatok mostanában a mi kis sárkányfészkünkben… :-)))) Hogy miért? A fiúnk dacol, a lányunk öntudatára ébredt, mi meg fegyelmezünk.

 

Hát az ember amikor eltervezi, hogy milyen jó lesz majd, ha gyermeke lesz ezt nem is sejti –szerencsére!!!! :-)))))

 

Amikor gyermeket tervezünk akkor csak a puha babaillatra, a gőgicsélésre, gurgulázó kacagásokra gondolunk. Persze, tudjuk, hogy majd megnő, ovis lesz, iskolás, középiskolás, egyetemre megy /ha megy/, majd elköltözik. De soha nem gondolunk arra, hogy milyen lesz amikor a mi kicsikénk először mondja, hogy „nem”, vagy azt, hogy „nem és nem és nem”, vagy azt, hogy „nem csinálom”, „nem akarom”, „ezt akarom”, „azt akarom”, Sőt, „AKAJOM”. És a szája határozott vonallá keskenyedik, és hogy tudd, hogy komolyan gondolja, mindezt kiabálva vágja a fejedhez…

 

Nagyon nehéz időszakot élek. A héten minden napom azzal telt, hogy felkeléstől lefekvésig kitartottam az álláspontjaimnál, majd amikor eljött az idő, fegyelmeztem. Csak ez nagyon elfáraszt, sőt kiborít. Hiszen egész nap csak kérek, könyörgök, szidok, fenyegetőzöm, és betartom a fenyegetést…

 

Hiába tudja az ember, hogy meg kell tanulnia mindenkinek, hogy hol a határ, a szíve megszakad, amikor a gyermekét bünteti… Ugyanis Peti mindig túl megy a határon, nem nagyon, csak egy hajszállal, de túlmegy… És büszke is magára, addig amíg nem szembesül azzal, hogy a tettét vállalnia kell, és jön a bünti.

 

Huhhh, hát nem nagyon találom a befejezést… Hisz nincs is… túl kell élni ezt az időszakot. Mivel következetes vagyok, ki kell bírni a „bírálatokat”, hogy túl szigorú vagyok azzal a „szegény gyerekkel”…

 

Valahogy tudja az ember lánya, hogy jó úton halad, csak legyen már gyorsan vége az útnak ;))))