A mi kis Horvátországunk

2007 február 20. | Szerző: Magdal |

Még tavaly írtam, hogy ismét építkezésbe fogtunk. A sufninkat újítottuk fel, majd mivel merünk nagyot álmodni, kibővítettük, és még a kocsibeálló fölé is tetőt húztunk

Az épület elkészült. Az állványzatot készítették az ácsok /akik a tetőterünket is csinálták/, valamint ők tették fel a palát is. Az összes többi munkát Ori csinálta szép lassan a nyár folyamán. A kapukat és az aljzatbetonozást persze segítséggel ;-). Szuper lett szerintünk. Bár a sok saját munka miatt igen jó áron sikerült összehoznunk, a nyaralós pénzünk mind ráment. /Bár tegyük hozzá, hogy amikor a Balatonnál, a tó és a homokozó között a huszadik vödör vízért kísértük Petit, és minden nap ugyanaz volt a program, mint itthon, már nem bántuk, hogy mindezért nem kell még 1000 km-t utazni is;-))))/

Már a tél /??? / folyamán is hasznát vettük, hiszen volt, hogy valamit lenn müttyögött az uram a garázsban és Petykó is lement vele, és a garázsban „homokozott”:-)))))

Miért is írom mindezt? Mint minden a mi kis életünkben ez is úgy kezdődött, hogy adott volt egy probléma amit meg kellett oldani, és amikor elkezdtünk róla beszélgetni Orival, keményen alkudoztunk a konszenzusért. Aki ismeri a környéket az tudja, hogy itt extramini kertek vannak. Ha hasonlítanom kellene, akkor a lakótelepi félszobához tudnám leginkább viszonyítani. Van is és nincs is. Igazándiból itt osztatlan közös tulajdona van a társasháznak. A valóságban pedig ez úgy néz ki, hogy „wekerlei szokásjog” szerint mindenki lekanyarított magának egy kis darabot, és ott berendezkedett. Kinek milyen vastag arcbőre volt akkorát, /szerintem;) ugyanis nincs két ugyanakkora nálunk;), aztán szemfülesen gyorsan kerítést is húztak, hogy az utókornak ne legyen apelláta…

Nálunk a probléma a roskadozó sufni, és a/z akkor még/ leendő motor fedett helyiségben-tartása volt, mindezt úgy, hogy maradjon valami a kertből is. Vérre menő vitákat folytattunk Orival, hogy mi legyen a megoldás, hiszen ahányszor felvázolta a terveit én csak azt láttam, hogy milyen növényeket kell „kiiktatni”, ő meg azt, hogy még így is kicsi marad az épület, ahol nem férünk el. Végül az eredmény teljesen más lett, mint az eredeti tervek- noná ;-))) Az épület hatalmas, viszont a fele úgy készült, hogy ha akarjuk az oldalait eltoljuk, és ott ücsörgünk langyos nyáresteken…

Cserébe, hogy „feláldoztam” ennyi területet Ori szabadkezet adott a kertben. Mivel őrült pici a kert, nagyon vissza kell magam fogni, hiszen kb. minden négyzetcentimétert be tudnék ültetni valami kedvenccel. Már nagy tervezgetésben vagyok. A gyerekek és én lenn töltjük majd a nyár jó részét. Lesz hinta, homokozó, gyep, illatozó virágok, és paradicsompalánták. Ha hazajön Ori a munkahelyéről, leül mellénk egy üveg gyöngyöző sörrel, és vacsora előtt „hagyományosan” jól megkergetjük a gyerkőcöket a slaggal :-))))

Az alapok már megvannak. Van kert, van hinta, van slag, és vannak gyerekek. És hogy mindezt magunk közt tehessük Bálint nap alkalmából vettünk egymásnak 6 méter nádat, ami kitart, amíg befutja a kerítést a vadszőlő:-)))))