Egy tökéletes nap

2007 április 11. | Szerző: Magdal |

Úgy kezdődik, hagy hajnali ¼ 4-kor a Nagyod felkiabál, hogy „jajj, jön a pisi” . Te, mint egy rugó kipattansz az ágyból, és rohansz a gyerekkel a WC felé. Még oda sem értek, és már a Kicsi is bömböl. Vagyis a bömbölés nem jó kifejezés, mert hangtanilag mély hangokat feltételez… ellenben Ő inkább sivít. Közben a nagyot hámozod ki a cuccból, és fél szemmel konstatálod, hogy „szerencsére” csak átöltözni kell, mert épp csak becsurgott az a fránya pisi.

Lekocogsz az alsó szintre tiszta pizsiért –ismét szent fogadalmat teszel, hogy ezentúl lesz fenn tartalék az esetleges balesetekre. Közben a Kicsi egyre hangosabban visít, mert neki semmi és senki nem jó, csak Anya. A Nagy nyöszörögve áll, és várja, hogy száraz ruhát kapjon, és megnyugtassad, hogy semmi baj nem történt csak egy kis pisi… Ezzel le is záródhatna a kis éjszakai incidens. Igen, egy normális családnál 😉 de nem Oriéknál. Ugyanis most jön az a fejezet, hogy a Kicsi csipája kinyílt, és a Nagy se tud visszaaludni… Oriapuka akinek fejlett túlélési reflexe van, már a pisijelenet előtt elmenekült a nagyágyból. Ugyanis hirtelen valahogy négyen lettünk benne. Én már fel sem ébredek, amikor kezd benépesedni. Először felébred a lányunk, aki fogzik- persze leginkább éjjel. /Egyébként igaziból. 3 hét alatt 4 foga bújt ki, és amikor pár napja ordított láttam, hogy az őrlők is jönnének, mert olyan vastag az ínye, mint az ujjam, és vörös, és persze rág…/ Szóval, először jön Juju, majd Peti is megjelenik, és bebújik lábtól, kihasználva, hogy ősei felhúzott lábbal alszanak. Ha már túl sok kéz és láb lökdösi Orit, ő átmegy Peti ágyába, és ott kényelmesen egyedül uralva 90*200 cm-t alszik reggelig. Ha jobb passzban vagyok, ingajáratban telepítgetem vissza a csemetéinket a saját ágyukba, ha nem, alszom megadóan a túlzsúfolt ágyban.

Kicsit elkalandoztam. Szóval ma éjjel Juju ott randalírozott a nagyágyban, És Peti is csak forgolódott. Én próbáltam csitítani a Kicsit, és takargattam a Nagyot –mivel a hálózsákja pisis volt-. Közben felkelt a napocska, és vidáman köszöntötték a madarak. Én kevésbé vidáman azt vártam, hogy aludjon már el Juju, hiszen szerencsés alkat révén nekem csak be kell hunynom a szemem és én is alhatok ezer m mélyen.

Az ember azt gondolná, hogy ha dedjei éjjel nem aludtak, akkor majd reggel sokáig horpasztanak, mint ahogy anyjuk szeretne. Persze ez totális tévedés. A szokásosnál csak fél órával később kipattannak az ágyból, és már indulhat is a nap: úgymint vonatozzunk, nézzünk mesét, reggelizzünk, legozzunk, vonatozzunk, még kérek macikávét…. stb. A sorrend mindegy.

Te ott állsz hálóingben. Hallgatod, hogy csurog le a kávéd, és arra koncentrálsz, hogy kibírd addig, amíg megihatod.

Közben elsőszülötted sorolja, hogy mit kér reggelire, te megállapítod, hogy üres a hűtő, hiszen az alapélelmiszerek /tej, sajt, túrórudi, krémtúró, szalámi/ vagy hiányoznak, vagy vészesen fogynak.

Csemeték leültetve reggelizni, és te is leülsz, hogy megigyad kiérdemelt kávédat. Áldott csend van, hiszen előrelátóan mesedvd-t is tettél be… reggeli után nekiállsz listát írni, hogy bevásárolhass. Közben már tervezgeted, hogy milyen jó lesz, hiszen a gyerkőcöket lepattintod Lencsi néninek… /ez a vég kezdete, hiszen a rühellt bevásárlásnak örülsz/. Ekkor jelenik meg a kisfiad, angyalarcán széles mosoly, és mondja „Anya! Mit csináltunk?”. Rosszat sejtve benézel a nappaliba ahol eleinte a szokásos kép fogad: minden játék a földön –te tudod, hogy nem hurrikán, csak a két gyereked járt arra-, de beljebb már a család összes cipője hentereg a szőnyegen, majd megpillantod a lánykád amint átszellemült arccal a tangádat próbálja a fejére húzni, és ott hever körülötte az összes fehérneműd, a fiókokkal együtt, amiben tartod őket…

 

Nos ez az a pont ahol egy anya már tudja, hogy nehéz nap áll előttünk… Alapos fejmosás után öltöztetni kezded a bandát, és tereled lefelé, hogy az udvaron tomboljanak ne a lakásban.

Ezek után elvitorlázol egy hipermarketbe, bevásárolsz, tankolsz, megjutalmazod magad egy adag hajfestékkel, és kisimulva hazaindulsz.

Otthon a kapuban kisfiad fogad, nagy örömmel, de Lencsi néni unokájának a nadrágjában… Gyanakvó kérdésedre, hogy mi történt, szégyenlős választ kapsz: „hát az történt, hogy jött a kaki…”. Lencsi néni „megnyugtat”, hogy semmi nem történt, csak pisiléskor szólt a gyerkőc, hogy kakilnia kell, majd izgalmában, hogy nem otthon van, valahogy besikerült… Sebaj! Menjünk ebédelni, és utána aludni. Kislányodat felnyalábolod, remélve, hogy alszik tovább… Mire felérsz reményeid szertefoszlanak. Kinyitod az ajtót, és rájössz, hogy Augiász istállójában laksz. Hiszen senki nem csinált rendet amíg nem voltál itthon. A lányod ordít -nem aludta ki magát, és hirtelen ébredt- a fiad válogat…

Egy óra van. A nap fele telt el….