Hétfői vasárnap

2007 augusztus 20. | Szerző: Magdal |

Remélem most az augusztusvégi hosszú hétvége utolsó pillanataiban sikerül megörökítenem egy-két momentumot a nyarunkból.

Mindenki szunyókál, csak én nem, túlságosan pörögnek a gondolataim…

Ami a legfontosabb volt a nyáron, hogy Orival rendszeresen kiruccantunk motorozni kettesben, ha otthon voltunk a Káli Maminál. Többször voltunk így a Tiszánál, felderítettük a különböző strandokat /számunkra a tiszanánai volt a legszimpatikusabb/. Voltunk Parádon, hoztunk finom büdösvizet, amit személyesen húztam fel a kútból. Egész nyáron kísértett a verpeléti fagyizó „velencei álom” fagyija, úgyhogy ott többször is megálltunk. Szakadó esőben is vizsgázott Hubánk /letakartunk ugyan a gyújtáskapcsolót, de hát így is beázott/. Éppen odaértünk aznapi úticélunkhoz, a kisnánai várhoz, amikor hatalmas felhőszakadás kerekedett. A tájházban húztuk meg magunkat, és nagyon jót beszélgettünk a jegyszedő-gondnok-tárlatvezető emberkével. Amikor elállt az eső még felmásztunk a várba, majd enyhe izgalommal mentünk a motorhoz, hogy vajon indul e. Pöccre indult:-))))) Hazafelé még volt egy kis izgalom, hogy vajon belefutunk e még egyszer az esőbe, de szerencsére szárazon hazaértünk. Egy másik alkalommal a Mátrában csavarogtunk, a szomszéd falvakban nagyszabású rendőrségi ellenőrzés volt, úgyhogy minket odafelé csak egyszer, de visszafelé az összes ellenőrzőponton megállítottak. Papírokat egyszer kértek, de a motor történetét mindannyiszor el kellett mesélni a kíváncsi szerveknek:-))))

 

Voltunk családi nyaraláson is, ugyanott ahol tavaly, a nagyszüleim balatoni házában. Ez egy kis faház, ahol gyermekkorom összes nyarát töltöttem. Mit mondjak, nem sokat változott azóta. Ugyanazok a bútorok, használati eszközök, ugyanazok az illatok. Csak a nagyszüleim öregedtek meg annyira, hogy ők már nem töltenek lenn sok időt. Idén is nagyon elfáradtunk. Peti állandóan a vízben volt, vagy a homokozóban. Juju viszont, ha nem üvöltött, akkor folyamatosan úton volt, és mások játékait, labdáit harácsolta, vagy barackot tarhált idős néniktől. Ő nem nagyon szerette a vizet, igaz tavaly még Petyó sem nagyon akart bemenni. Ha végre aludtak a gyerekek, akkor mi is kidőltünk Orival.

 

A legforróbb hetet itthon töltöttük. A medence állandóan tele volt gyerekkel, vagy csak a mieinkkel, vagy még szomszédokkal is. A garázs-szaletli nagyon jó szolgálatot tett, ezen a héten még nyárikonyhaként is üzemelt. Már lenn csináltam a kis gáztűzhelyen az ebédet, mert a lakást nem akartam tovább fűteni. A légkondink a tetőtérben csúcsrajárt. Így is 29 fok volt a lakásban:( Esténként a lenti /50cm-es!!!!/ falak mint a hősugárzók, ontották a meleget. A legrosszabbul Jujunk bírta szegény. Pont azon a héten jött ki rajta a 15 hós oltási reakció is, úgyhogy szépen leszokott az evésről. Pontosabban a szopizásra szokott vissza.

 

Ebből adódott a nyaram újabb programja, hogy a kislányomat a napközbeni szopiról leszoktassam. Nagyon nehezen ment, főleg lelkileg. Ugyanis a lányom jó akaratos némber, és bő hétig nem evett meg semmit napközben. Inni ivott, de kb. két szem kölesgolyó volt az „étel”-mennyiség amit megevett. Azóta szerencsére már zabál, de nagyon nehéz időszakom volt az „elvonókúra”…

 

Utoljára hagytam a legfontosabb információt: készülünk az oviba:-))))))) Peti lesz a szaloncukor a Tarkabarka Óvodában:)))))))) Nagyjából már összekészítettem a motyóját, megvettem amit kell, és megvarrtam az oviszsákot is. Vékony farmeranyagból, és hatalmas szaloncukorral az elején, hogy felismerje… A héten már be-be kukkantunk majd napközben játszani, hogy szokjuk az ovi légkörét. Nagyon kíváncsi vagyok, hogy hogyan alakul az életünk szeptember 3-tól. Attól a naptól lesz ugyanis a nagyfiúnk hivatalosan is ovis!!!! :-))))