Azóta

2008 április 22. | Szerző: Magdal |

Kicsit szeretném a negatívumokat egyensúlyozni. Történik velünk épp elég jó is, de abban gondolom egyet ért mindenki, hogy ha az ember gyereke beteg, az mindent taccsra tesz. /szó szerint… úgy látszik nem tudok szabadulni a témától;)/

 

Minden jel szerint végre itt a tavasz. Minikertünkben újrafüvesítettük a tavaly kikopott részeket. Ori kicserélte nekem a virágos kert szélén az ágyásszegélyt. Tavaly tettem le egy műanyag szegélyt, hogy elválasszam a gyepet a virágoktól. A leírás szerint csináltam, de mégsem sikerült. Egyrészt többször lenyírtam a fűnyíróval, másrészt kislányunk előszeretettel tördelte /ugrált rajta/. Most anyagi áldozatot hoztunk és keményfából megcsináltuk. Kinéztem akciósan is, de ugye mire odaértünk, már egy méternyi sem volt :))))

 

Megint volt konzultációs hetem /pontosabban négy napom/, ezalatt a gyerkőcök a Maminál voltak letámasztva. Ori úgy készült, mint ha második nászútra mentünk volna. Minden nap voltunk valahol kettesben. Étteremben vacsoráztunk, párás szemmel méregetve egymást, moziban voltunk /a Bakancslistát ajánlom mindenkinek!!!!!!!/ kicsit élveztük a kettesben-létet. Persze a gyerekek nagyon hiányoztak. Egyik nap több mint két órát voltam egy szál magamban a lakásban. Annyira hihetetlen volt. Biztos viccesen hangzik, de a hirtelen felszabadultság mellett szorongtam is…;) /Ori diplomatikusan mondta, hogy persze hiányoznak neki a kölykei, de láttam én, hogy elemében van ;)/

 

Azóta ismét a hétköznapok zajlanak.

A lányunk rájött, hogy két éves múlt, úgyhogy gőzerővel dumál. Be sem áll a szája, és jórészt érthetően. Nyárra szerintem teljesen jól fog dumcsizni. A „mi ez?” korszakban vagyunk, állandóan kérdez. Nagyon szereti nézni a babakocsiban a babákat, mindig meg kell csodálnunk, ha egyet látunk és el is meséli, hogy mit csinál a baba.

Peti egyre többet beszél a „Másik Kistesó”-ról. Annyira meglepő kérdései, megjegyzései vannak, hogy a gombóc ott van a torkomban sokszor. Pl: „Anya, ha majd a Nándi megszületik, elővesszük megint az etetőszéket, hogy ideülhessen az asztalhoz”, vagy „Anya, hol fog ülni a Másik Kistesó az új autóban?”. Jön megnézni a pocakomat. Kérdezi az apja, hogy mit csinál odabenn a Kistesó: „Növeszti a fütyijét”… Julcsát nem érdekli, csak a köldököm…;)))))) Ezzel a bátyja pont így volt, amikor őt vártuk! :-)))))))))

 

A gyerekekkel voltam kertészetben és vettünk pár virágot a kertbe. Évelőket, egynyárikat. Aztán együtt elültettük. Ki is van osztva, hogy melyik kinek a virágja. Egyre jobb az idő, egyre több időt töltünk lenn. Most már Apa is lenn tud lenni velünk, amikor hazaér a munkahelyéről, kicsit kiszellőzteti ő is a fejét, amíg a gyerkőcök legelnek.

 

Drágaszomszédasszonyomék visszajönnek kenguruföldről. Mint kiderült a hírre többen úgy reagáltunk, hogy vágjuk a centit, hogy mikor érkeznek. :-)))) Reszkess Wekerle! Lassan ismét együtt a Hétördög Különítmény, és ráadásul új taggal bővül!!!!

 

Ma végiggondoltam az elkövetkező heteket. Rájöttem, hogy feszített lesz. Május végéig öt vizsga, három házidolgozat, egy 15 éves érettségi találkozó /banyek, de vén vagyok!!!!/. Utána nem árt előszedni a babacuccokat, végignyalni a kecót. Július elején családi nyaralás… Aztán már csak a malmozás ;))))) Kíváncsi vagyok, mikor jutok el ide, hogy beszámoljak újra. Már nem is teszek ígéreteket…