Pótlás :-)

2008 július 18. | Szerző: Magdal |

 

Nnnna, egyszer csak ideérek. Most néztem, hogy majd egy hónapja ígértem. Akkor olyan közelinek látszott…

 

Arra gondoltam, hogy téma szerint próbálom összeszedni legalább vonalakban a velünk történteket…

 

Suli:

Befejeztem a második félévet. Mondhatom fogcsikorgatva. Annyira nem voltam ott lelkileg, hogy az hihetetlen. Ráadásul úgy, hogy még érdekeltek is a tantárgyak. Ami kifejezetten egy új látásmódot, mutatott meg nekem az a pszichológia volt. Ha nagyon elvetemült szeretnék lenni, azt kell, hogy mondjam, hogy mindenkinek kellene egy kicsi gyermeklélektant „tanulnia”. Nekem nagyon tanulságos volt, utólag magyarázatot találni egy csomó mindenre, amit a gyerekeken tapasztaltam.

Baromi nehéz két kicsi mellett normálisan tanulni. Az első vizsgámra, alig tudtam készülni. A másodikon behalt az agyam, és a tanár –nálam pár évvel idősebb pasi- úgy húzta ki belőlem a tételt. Állati ciki volt. Aztán belerázódtam, és már könnyebben vettem az akadályokat. A vizsgák előtti estéken Ori csinált mindent… Azt már most tudjuk, hogy a következő év nagyon, nagyon húzós lesz. Megszületik a legkisebb is, és nekem diplomáznom kell. Nem akarok halasztani, mert semmi értelme. Mi vagyunk az utolsó évfolyam aki így végez, megváltozik az egész oktatási rendszer. Szóval enyhe rettegés és pánik a jövővel kapcsolatban. Mindamellett nagyon örülök, hogy belekezdtem ebbe a képzésbe. Bár mindenki csóválja a fejét, hogy tanítani szeretnék, engem egyre jobban érdekel, és izgat. Nagyon szeretném, ha összejönnének a terveim!

 

Gyerekek

Most a már megszületett „nagyjaimról” beszélek. A sok téli betegeskedés után jött a jó idő és nagyjából az egészségünk is helyreállt. Nagyjából. Petivel végül az allergológián kötöttünk ki: Nyárfavirágzáskor egész nap tüsszögött, különösen a felkelések után. A vizsgálat nem tudott semmit kimutatni, egyik próba sem lett pozitív. Végül a pulmonológus és a fülészünk egybehangzó véleménye alapján megbeszéltük, hogy orrsprayt kap, és megnézzük, hogy mi lesz egy háromhetes kúra alatt. Abbahagyta a tüsszögést… Tehát kezdeti allergia. Tavaly a parlagfű szezonban is nagyon tüsszögött, kíváncsi vagyok most mi lesz. Jujedli továbbra is a balesetes gyerekünk. Ha jól számolom négyszer voltam vele visszarakatni a könyökét. Utoljára egy családi esküvőn tépte úgy ki magát az apja kezéből, hogy kijött a könyöke. Szerencsére volt a rokonok között orvos, így nemcsak az ügyeletet spóroltuk meg, de „elvileg” vissza tudom tenni már én is az izületet. Remélem nem lesz alkalmam kipróbálni.

Imádják egymást, Juju beszél, sokkal érthetőbben, mint Peti ennyi idősen, és énekelni is nagyjából egyszerre kezdtek. Nagyon muzikálisak. Még Juju is úgy énekel, hogy követhető a dallam. Esténként az ima után kívánságműsor van, hogy mit kell énekelnem. A jelenlegi slágerek a tavaszi szél vizet áraszt, a mókuska, és az este jó, este jó.

Már nagyon jókat játszanak együtt, bár állandóan veszekszenek. Egyik sem enged, állandóan nekünk kell igazságot tenni. Iszonyú sok energiájuk van, rendesen le kell fárasztani őket, délelőtt és délután is. Peti így sem alszik minden délután. Estére szétesnek, és kellünk hozzájuk ketten, mert százfelé szaladnak, és mindenben ellentmondanak. Pár napja egy nagyon nehéz nap után, egyik sem akart sem fogat mosni, sem pisilni, sem lefeküdni. Ezzel szemben Juju már ordított a fáradtságtól, Peti meg azért kiabált, hogy nem akarja az ordítást. Orival automatikusan kaptuk el őket, és próbáltuk lenyomni, aztán már csak nevettünk kínunkban. Ekkor hangzott el az uram szájából az a mondat, ami azóta szállóigévé vált. Ránézett a kölykökre, majd rám, és ezt mondta: „Édesem, és ezek a legjobb spermáim…”. Hát mondanom sem kell, hogy annyira nevettünk, hogy a gyerekek is kiestek a hisztijükből. És ilyenkor jön a következő gondolat. Most már bármikor kibújhat a harmadik zsarnok belőlem… :-)))))))) Ujjjééééé

 

Pocakosság

Azt már megírtam, hogy harmadik csemeténk is fiú lesz. Legalábbis eddig annak tűnik :-)))) Nándor lesz a neve. Mit is írhatnék. Alapvetően problémamentesnek mondható volt a várandósságom, de akkor is ez a legnehezebb. Már Jujut várva jelentkezett a családi „átok” a visszeresség. Akkor épp csak meglátszott, és inkább a várandósság végén. Most félidőben egyszer csak egyik napról a másikra a jobb lábamon ujjnyi vastagon kijött egy ér. Nagyon randa. Szülésznőm tanácsára elrongyoltam bőrgyógyászatra, ahol azonnal felírtak nekem harisnyát. Mivel a térdhajlatom felett kezdődik az ér, combfixet. Bejelentkeztem angiológiára is, ahová 1,5 hónapnyi várakozás után be is jutottam. Amikor az időpontkéréskor utaltam arra, hogy lehet, hogy sürgős a gondom, nem hatott meg senkit. Szerencsére ne fáj semmi, csak nagyon csúnya lábam. A szexi combfixemet csak spanyolcsizmának hívom. Most hogy meleg van gondolom senkinek nem kell ecsetelni, hogy mennyire kényelmes viselet. Arról nem is beszélve, milyen jól mutatok rövidnadrágban. Az angiológián megnyugtattak, hogy majd a szoptatás után tudják megmondani, hogy mi lesz a sorsom, de valószínű, hogy műtét. Én azért reménykedem, hogy visszamegy, ha Nándi megszületik. A visszerek miatt borzasztóan vigyáztam a súlyomra. Nem nassolok, és a megkívánásaimat is igyekszem irányítani, főleg, ha szénhidrátról van szó. Bár be kell, hogy valljam, most nincs is olyan, mint a két naggyal volt: Petivel állandóan az édességeket kívántam, Jujuval meg a szalonnát, kolbászt, húsokat. Most volt egy erős paprika időszakom, állandóan hegyes erőst ettem, most meg gyümölcslevest „kell” főznöm hetente többször. Ja és tökfőzeléket :-))))))

Nándorunk erősen hidegfront-érzékeny. Most a végén már akkurátusan meg tud szadizni egy olyan vihar előtt, és alatt, mint például a tegnap esti. Nagyon kíváncsi vagyok, hogy most hogy lesz. Nem tervezünk több babát, és szeretnék végre spontán, nem indítva szülni. A nagyok ráhúztak, és el sem indultak maguktól… Úgyhogy Nándikám! Rajtad a világ szeme!

 

Felnőtt élet

Orival az utóbbi időben gyakran tudunk kettesben lenni. A suli miatt is voltak a gyerekek a Maminál, meg most a legkisebb születése előtt is nyaralnak mindkét nagyszülőknél. Mi ilyenkor hasznosan töltjük az időt.:-)))))) Voltunk többször moziban, étteremben, sőt motorozni is. Annyira könnyű ilyenkor az életünk, hogy azt el sem lehet mondani. Eszméletlen mennyiségű munkát tudunk elvégezni, csöndben és nyugiban, majd nyugodtan tudunk enni és pihenni utána. Most hogy bennem már erőteljesen dolgozik a fészekrakó ösztön, egy csomó újítást csináltunk. Motorra pattanva bevásároltunk festékeket, és a konyhaablakot, és spalettát újrafestette Ori. Van a gangon egy fa szennyestartó-pad –olyan békebeli- azt is lekente. Vettünk kerti bútorokat, azt lelakkoztuk. Vérszemet kaptam, és lekentem a bejárati ajtót, valamint a konyhai székeket is. Most hogy anyuéknál vannak a gyerekek, megint festést tervezünk a hétvégére, a gangra vettünk kamrapolcot, és azt is lefestjük, leselejtezzük azt a régi kis asztalszerűséget, ami eddig ott volt. Ja és előtte reggel kimotorozunk a piacra mákosrétest és dinnyét venni. Este pedig Ori bográcsban főzi a vacsoránkat. Jó így kettesben, épp. mire jönnek a kölykeink már hiányoznak is :-))))

Hazaértek Kedvencszomszédasszonyomék is. A gyerekeink úgy játszottak együtt, mintha múlt héten váltunk volna el. Juju ugyan nem emlékezhetett rájuk, de pillanatok alatt integrálódott ő is a csapatba. Együtt aztán tényleg nagyon félelmetesek tudnak lenni!!! :-))))

 

„hirtelenjében” ennyi rólunk  :-))))))