Háromgyerekes mindennapok

2008 augusztus 26. | Szerző: Magdal |

Első és legfontosabb: egy gyerek mindig bőg.

De ha nem bőg, akkor rajtam lóg.

Ha nem lóg rajtam akkor nyafog.

 

Ha egyik sem akkor hazudok, vagy szépítek 😉 vagy délutáni alvásidő van, és Nándi jól van lakva.

A délutáni alvásidőben van egy kis időm magamra, és a háztartásra. Ez azt jelenti, hogy ilyenkor mosok, pakolok, és ha mindenki alszik, akkor ledőlök egy kicsit szunyókába. Ma ideöltem, hogy írogassak egy kicsit. A mosógép, már száz éve lejárt, de az utóbbi időben, amúgy is gyakran felejtem benne a ruhákat, szóval jól keresnek az öblítő-gyárak 😉

 

Nándi születése után a második este már itthon aludtunk. Hazajöttünk , mert saját wc és fürdőszoba csábítása oly’ erős volt. A tejem beindult, Nándink jó nagy és ügyesen szopizó babuska volt. Persze ezzel a lépéssel kiakasztottam a nagyimat, és még egy két idősebb rokonyt, de sebaj. Egy hetesen visszavittem a sarokvér-tesztre, és azóta is minden rendben van velünk.

A nagyok imádják a kistesót. Juju Nándikának hívja, Peti állandóan puszilgatja és persze mindig megy a simogatás, abajgatás. :-))))))) Volt már Nándi feje, kutyás, pörköltszaftos, homokos, csokis, joghurtos… Hiába, ki vállalja, hogy harmadiknak születik egy családba, az vállalja ezt is  😀

 

Ori itthon volt szabin két hétig. Az első napokban fullservice volt: szüleim hoztak nekünk ebédet. Utána magunkhoz ragadtuk a háztartást, és közösen főztünk. Hol én, hol Ori és Peti a kertben, bográcsban, de a sarki kínaiak is ;-))

 

Bevezettünk egy két szigorítást a nagyoknál: tv megvonásban, hogy flottabbul menjen a nap, és nagyon pengének éreztük magunkat.

Aztán Nándi betöltötte a két hetet és elkezdett ordítani. Először a melegre fogtuk –akkor amúgy is megbuggyan minden gyerek-, aztán bevallottam, hogy ettem főtt kukoricát. De hamar rájöttünk, hogy mindegy mit eszek a baba pocakja fáj. Kapott cseppeket, de az sem segített hosszútávon, most a hagyományos édeskömény teával próbálkozunk. Halkan súgom, úgy látszik ez segít.

Meg kell mondjam, nagyon nagy szívás, harmadik gyereknél a pocakfájás. Ezzel persze nem azt akartam mondani, hogy bárhanyadiknál fáklyásmenet. De pl. múltkor a játszón elment egy anyuka a közelemből, mert idegesítette a karomban vigasztalhatatlanul ordító csecsemő. A kora esti órákban ugyanis Nándink ordibál, hol hosszan, hol rövidebben. Éjjel viszont alszik. Este együtt teszem le már a nagyokkal, és valamikor hajnalban jelentkezik először, hogy szopizna.

 

Szopitéma. Szintén most tapasztaltam meg a mellgyulladás „örömeit”. Eddig ez is kimaradt az életemből. Múlt héten valamelyik hajnalban arra ébredtem, hogy fáj a jobb mellem, de iszonyúan. Délelőtt már mozogni sem bírtam. Felhívtam a barátnőmet, akiről tudtam, hogy sajnos többszörös tapasztalattal bír, és az ő tanácsainak köszönhetően hamar túl lettem rajta, valamint szerintem az is segített, hogy bekentem a mellemen a csomót teafa olajjal, ami gyulladáscsökkentő és fájdalomcsillapító. Napi két algopiryn ugyanis igencsak kevéske egy mellgyuszi elviseléséhez. Szóval mondtam az uramnak, hogy ha megint előjönne, inkább üssön agyon, mert én ezt a fájdalmat az ellenségemnek sem kívánom…

 

Miről is írjak még?

A nagyok elég jól veszik az akadályokat. Peti persze még vadabb, még szemtelenebb, Juju érzékenyebb, de egyelőre nem látok nagyon nagy változást. Juju szinte szobatiszta. Délután már pelus nélkül aszik, és reggel is tisztán veszem le róla. Visszaesést abban látok, hogy kizárólag kulacsból akar inni, de hát legyen.

Nagyfiúnk múlt héten megtanult két keréken bringázni, azóta mindenhova bicóval megyünk. Jövő héttől ovi, ismét kezdődnek a hétköznapok.

 

Orival mi holt fáradtak vagyunk estére, és rendszerint a gyerkőkkel megyek aludni. Viszont most vagyok a legjobb formámban a szülések után. Megérte az óvatos eszegetés. Majdnem súlyomnál vagyok, és ugye még a hat hét sem telt el. A visszerem szinte teljesen eltűnt, de persze majd meglátom, mi lesz, ha Nándi már nem szopizik.

 

És muszáj eldicsekednem, tegnap 25 évesnek néztek :-)))) Persze tudom ez túlzás volt, de mivel holnap már 33 leszek, nagyon jól esett :-))))

 

Letelt a délután, majd elalszom, úgyhogy iszom még egy kávét, hogy bírjam a második műszakot, mire Ori hazaér.

Biztos vagyok benne, hogy mire megmelegszik a finom tejeskávém, de legkésőbb, mire a számhoz emelem a bögrét, már három álmos szemű méregszák követeli rajtam a jussát…:-)))))))