Egy tökéletes nap
2007 április 11. | Szerző: Magdal
Úgy kezdődik, hagy hajnali ¼ 4-kor a Nagyod felkiabál, hogy „jajj, jön a pisi” . Te, mint egy rugó kipattansz az ágyból, és rohansz a gyerekkel a WC felé. Még oda sem értek, és már a Kicsi is bömböl. Vagyis a bömbölés nem jó kifejezés, mert hangtanilag mély hangokat feltételez… ellenben Ő inkább sivít. Közben a nagyot hámozod ki a cuccból, és fél szemmel konstatálod, hogy „szerencsére” csak átöltözni kell, mert épp csak becsurgott az a fránya pisi.
Lekocogsz az alsó szintre tiszta pizsiért –ismét szent fogadalmat teszel, hogy ezentúl lesz fenn tartalék az esetleges balesetekre. Közben a Kicsi egyre hangosabban visít, mert neki semmi és senki nem jó, csak Anya. A Nagy nyöszörögve áll, és várja, hogy száraz ruhát kapjon, és megnyugtassad, hogy semmi baj nem történt csak egy kis pisi… Ezzel le is záródhatna a kis éjszakai incidens. Igen, egy normális családnál 😉 de nem Oriéknál. Ugyanis most jön az a fejezet, hogy a Kicsi csipája kinyílt, és a Nagy se tud visszaaludni… Oriapuka akinek fejlett túlélési reflexe van, már a pisijelenet előtt elmenekült a nagyágyból. Ugyanis hirtelen valahogy négyen lettünk benne. Én már fel sem ébredek, amikor kezd benépesedni. Először felébred a lányunk, aki fogzik- persze leginkább éjjel. /Egyébként igaziból. 3 hét alatt 4 foga bújt ki, és amikor pár napja ordított láttam, hogy az őrlők is jönnének, mert olyan vastag az ínye, mint az ujjam, és vörös, és persze rág…/ Szóval, először jön Juju, majd Peti is megjelenik, és bebújik lábtól, kihasználva, hogy ősei felhúzott lábbal alszanak. Ha már túl sok kéz és láb lökdösi Orit, ő átmegy Peti ágyába, és ott kényelmesen egyedül uralva 90*200 cm-t alszik reggelig. Ha jobb passzban vagyok, ingajáratban telepítgetem vissza a csemetéinket a saját ágyukba, ha nem, alszom megadóan a túlzsúfolt ágyban.
Kicsit elkalandoztam. Szóval ma éjjel Juju ott randalírozott a nagyágyban, És Peti is csak forgolódott. Én próbáltam csitítani a Kicsit, és takargattam a Nagyot –mivel a hálózsákja pisis volt-. Közben felkelt a napocska, és vidáman köszöntötték a madarak. Én kevésbé vidáman azt vártam, hogy aludjon már el Juju, hiszen szerencsés alkat révén nekem csak be kell hunynom a szemem és én is alhatok ezer m mélyen.
Az ember azt gondolná, hogy ha dedjei éjjel nem aludtak, akkor majd reggel sokáig horpasztanak, mint ahogy anyjuk szeretne. Persze ez totális tévedés. A szokásosnál csak fél órával később kipattannak az ágyból, és már indulhat is a nap: úgymint vonatozzunk, nézzünk mesét, reggelizzünk, legozzunk, vonatozzunk, még kérek macikávét…. stb. A sorrend mindegy.
Te ott állsz hálóingben. Hallgatod, hogy csurog le a kávéd, és arra koncentrálsz, hogy kibírd addig, amíg megihatod.
Közben elsőszülötted sorolja, hogy mit kér reggelire, te megállapítod, hogy üres a hűtő, hiszen az alapélelmiszerek /tej, sajt, túrórudi, krémtúró, szalámi/ vagy hiányoznak, vagy vészesen fogynak.
Csemeték leültetve reggelizni, és te is leülsz, hogy megigyad kiérdemelt kávédat. Áldott csend van, hiszen előrelátóan mesedvd-t is tettél be… reggeli után nekiállsz listát írni, hogy bevásárolhass. Közben már tervezgeted, hogy milyen jó lesz, hiszen a gyerkőcöket lepattintod Lencsi néninek… /ez a vég kezdete, hiszen a rühellt bevásárlásnak örülsz/. Ekkor jelenik meg a kisfiad, angyalarcán széles mosoly, és mondja „Anya! Mit csináltunk?”. Rosszat sejtve benézel a nappaliba ahol eleinte a szokásos kép fogad: minden játék a földön –te tudod, hogy nem hurrikán, csak a két gyereked járt arra-, de beljebb már a család összes cipője hentereg a szőnyegen, majd megpillantod a lánykád amint átszellemült arccal a tangádat próbálja a fejére húzni, és ott hever körülötte az összes fehérneműd, a fiókokkal együtt, amiben tartod őket…
Nos ez az a pont ahol egy anya már tudja, hogy nehéz nap áll előttünk… Alapos fejmosás után öltöztetni kezded a bandát, és tereled lefelé, hogy az udvaron tomboljanak ne a lakásban.
Ezek után elvitorlázol egy hipermarketbe, bevásárolsz, tankolsz, megjutalmazod magad egy adag hajfestékkel, és kisimulva hazaindulsz.
Otthon a kapuban kisfiad fogad, nagy örömmel, de Lencsi néni unokájának a nadrágjában… Gyanakvó kérdésedre, hogy mi történt, szégyenlős választ kapsz: „hát az történt, hogy jött a kaki…”. Lencsi néni „megnyugtat”, hogy semmi nem történt, csak pisiléskor szólt a gyerkőc, hogy kakilnia kell, majd izgalmában, hogy nem otthon van, valahogy besikerült… Sebaj! Menjünk ebédelni, és utána aludni. Kislányodat felnyalábolod, remélve, hogy alszik tovább… Mire felérsz reményeid szertefoszlanak. Kinyitod az ajtót, és rájössz, hogy Augiász istállójában laksz. Hiszen senki nem csinált rendet amíg nem voltál itthon. A lányod ordít -nem aludta ki magát, és hirtelen ébredt- a fiad válogat…
Egy óra van. A nap fele telt el….
Vidámabb vizeken
2007 március 29. | Szerző: Magdal
Azért nem csak a műtét miatti izgalom tölti ki a napjaimat 😉
Kislányunk egy éves lett. 11 hónaposan gondolt egyet és odasétált apukájához, egyhuzamban kb. három métert. Azóta nem nagyon állt meg, maximum, ha le kell nyomni egy toporzékolós hisztit. Egész nap jön, megy, intézkedik. Mindenben utánozza a Példaképet. A Példakép pedig tanítja, segíti. Hogyan kell kilocsolni több liternyi vizet a kádból, flakonkupakkal, mit csináljunk az almával, ropival evés helyett. Hogyan kell magunk mögé dobálni a játékokat ha keresünk valamit, vagy egyszerűen, csak ha szeretnénk elérni az ideális állapotot: vagyis azt, hogy minden négyzetméteren 100 apró kis vacak legyen.
Mivel kicsi, ezért hangos /bár ahogy észreveszem ebben a családban mindenki hangos/, éktelen sivításba kezd, ha valami nem tetszik neki. Petykót egyszer egy barátnőnk gyárszirénához hasonlította. Juju is az, csak vékonyabb a hangja= még idegesítőbb. Hosszú távon meglazulnak a fogak, és kihullik a haj. Lassan veszélyességi pótlékot kell adnom magamnak….;)))
Ráadásul a Jóisten, vagy a gólya 😉 már a második rosszalvó-ordítva-fogzó ivadékot pottyantotta az almunkba. Most hogy Peti már csak reggel fókázik át közénk /újabban a lábunkhoz bújik, van esze, így elférünk :-))))/ Juju már éjjel bejelentkezik, ha háromszor visszaviszem, akkor negyedszer is menni kell érte. Persze a nagyágy csodálatos fájdalomcsillapító és altató hatása most is megvan. Köztünk alszik mint a tej.
Olyan hízelgő, mint egy kiscica, annyira kislányos. Ahogy jön, és nyújtogatja a kezeit és ölel. És harap! Csak engem, de engem brutálisan. Tele vagyok a lyukasztófogai nyomával! Mindent összevetve borzasztó egy nőszemély!!!! :-)))))
Peti is betöltötte a harmadik életévét. Ősztől megy oviba. Vagyis obiba, ahogy ő mondja! ;-)) /mit is ismerhetne egy folyton építkező család férfisarja??? :-)/ Borzasztóan önállósodik, és folyamatosan beszél. Ebből következik, hogy már a harmadik szomszéd is tudja, hogy ő egyedül veszi le a tépőzáras cipőjét, hogy pukiszag volt a kisboltban, de nem ő pukizott, és hogy Apa munkahelyén van lift. Egyedül pisil. Kétnaponta maximum ki kell sikálnom a wc-ket. Valahogy már kétszer is elfelejtette lehúzni az alsónacit a nagy egyedülpisilésben… De ennek ellenére lelkesek vagyunk mindannyian. Mostanában hangosan mondja a sorrendet, amikor bemegy a wc-be, mit hogyan kell csinálni. A kádba is egyedül mászik be a kis fellépőn, miután egyedül levetkőzött /mit ad az Úr, természetesen egy kupacot hagy: gatya-alsógatya-zokni.:-)))))) Még mindig megy a szerepjáték, naponta többször személyiséget vált az egész család. A kedvencem amikor én vagyok a Halászjuditnéni ők pedig a gyerekek:-)))) És énekelünk. Ő persze full hangerővel. Imádom! A kórházban a várakozás alatt, ha nem szaladgált, akkor az „egy kismalac” c. nótát fújta, ezt akár órákig bírja ismételgetni. A vonatmánia sem csökkent. Most is fenn játszik. Ilyenkor a bébiőrrel „hallgatózom”, hogy mi folyik odafenn. Már komplett kis történeteket mesél magának, vagy eljátssza a tévében látott Thomasos meséket. Időnként szól, hogy menjünk fel megnézni, milyen pályát épített, és külön felhívja a figyelmet a hidakra, váltókra és a kanyarokra.
A dackorszak is dúl. Mostanában elfelejtette az udvariassági formulákat. Akar, nem kér, kell neki, és nem szeretne, és amitől eldurran az agyam, és kifütyül a gőz a fülemben, az a adjál nekem, vagyis ahogy ő mondja „aggyál”, és ezt különösen biggyesztett ajkakkal tudja mondani. Ha valami nem úgy és nem akkor történik ahogy kitalálja, leborul és ordít. Égeti a szüleit bárhol vagyunk. Hisz a látszat sokszor csak az, hogy ott egy ordító szőke kisfiú, akit rángat két hülye ideges szülő ;-))))
Egy barátnőm –négy gyerkőc anyukája- kérdezte, hogy valóban ilyen viccesen fogom e fel pl. a hisztiket, ahogy leírom? Vagy valójában hogyan élem meg? Mélyen magamba néztem, és azt találtam, hogy ha nem tudok magamon, a családomon egy jót nevetni most, akkor mi lesz később? Már egy hároméves olyan galádságokra képes, hogy az ember lánya kénytelen nevetni, mert különben megbolondul ;-))))
Annyiszor
2007 március 29. | Szerző: Magdal
Annyiszor itt ültem, és sokszor még mondanivalóm is volt. De vagy csak a lustaság győzött /mármint, ha ülök, és csend van akkor kicsit „beszélgetek” a sorstársakkal, vagy egyszerűen időm sem volt.
Szokásosan pontokba szedve:
Születésnapok: Nagy 3, majd Kicsi 1.
Betegség: Nagy, majd Kicsi, majd, Anya… Anya nagyon…
Juju elindult, sőt szalad, sőt nincs előtte akadály… Lassan két hónapja…
Kertrendezés ezerrel, virágágyam kicsinyítése, újrafüvesítés /és igen!!! Már nő is az új fű:-)))/
Petykónk „nyaralt” a Maminál, közben én próbáltam nagytakarítani, de inkább a kicsi lelkét ápoltam, aki hiányolta a tesóját.
Utoljára tartogatva a „csemege”: Peti orrmandulája kukaérett… Csúnya dolog így fogalmazni a gyerkőcünk szervéről, ami arra hivatott, hogy a fertőzéseket megállítsa… De hát sajnos nem funkcionál.:-( Már nem is nagyon írom, hogy „megint” betegek vagyunk. Ez nálunk a téli program. Pedig vitaminozunk, Béres csepp, homepátia, Reiki, törődés, szeretet, persze nem ebben a sorrendben. És nem babusgatjuk agyon, hiszen megyünk levegőre, közösségbe. Ennek ellenére heti szinten szed össze valami „nyalánkságot”. Mindezt hathetes kora óta. Idén már reménykedtünk. Mondogattuk az urammal egymásnak, hogy igen. Látszik, hogy erősödik a gyerek, hiszen, csak kétszer kellett antibigyó, és gyorsabban túl van a kórságokon. Csak épp állandósult a hortyogása. Emiatt vittem megint el a fülészetre. Ahol a mosolygós doktornéni rögtön elkomorult, és egyre csak vizsgált, és vizsgált… Én meg csak dadogni tudtam, amikor a műtétet javasolta… Hiszen egy éve nem volt fülgyulánk…
Aztán kicsit később, már azon kaptam magam, hogy a fiam vérét kémcsövekbe csurgatják, majd egy aneszteziológus kérdéseire válaszolok. Petyka ezek lényegét is „fogta”: a gyerekkórházban van lift, sorompó, és mivel nem sírt a vérvételen, kapott két vonatkocsit, és két kanyarsínt. A híres megvesztegetési technikám…, meg az, hogy állati nyugodtnak tűnök /én a biztos bázis/, de belül kicsi vagyok, és reszket minden tagom. Soha nem mondta senki, hogy ez ennyire nehéz! Legyen már jövő hétvége!!! Ma délután „omlottam” össze, amikor mondta nekem egy barátnőm, hogy megváltozik az orrmandula-műtét után P hangja. Az én kisfiam hangja!
Bözsiért és sorstársaiért
2007 február 26. | Szerző: Magdal
Van az nlc-n egy topik, amit olvasóként szoktam “látogatni”, hosszú, és bonyolult, hogy hogyan kerültem ide kívülállóként. Hozzászólni nem szoktam, de megteszem amit tudok, ami módunkban áll… Kérlek olvassátok el a következő sorokat, és cselekedjetek belátásotok szerint…
A hétvégén a következő levelet kaptam:
Olginak (Páni Ferencné, Hellinger a topikomban, elhunyt tegnap este – http://www.nlcafe.hu/forumkifejt.php?bw=&forumid=107397-) már későn lesz az árverés (http://www.bungalow.hu/segits.php). Annyit értetetek el (köszönet, és hála érte!) az adományokkal, hogy attól már nem félt, hogy a gyermekeit adósságokkal a vállukon kell itthagynia. De az életét már nem tudtuk megmenteni.
Pedig olyan kevésen múlik. Napi 100 csepp Béres, 2 liter Preventa, 2 dl Aloé, Flavin-család és a 2 B17 kúra. Persze, jöhetnek még “luxus” életmentő zöldségek, vitaminok, oxigénvizes fürdő, kinezológus – de erről már én sem nagyon merek álmodni… A kinez még meglesz néhányszor, de egyre gyatrább az élet anyagi, alkonyfényes oldala.
Napi 100 csepp Béres, 2 liter Preventa, 2 dl Aloé, Flavin-család és a 2 B17 kúra. Tudjátok, ez mennyibe kerül? Kb. 150.000 forint havonta… és tudományosan bizonyított, klinikákon és az állatgyógyászatban tesztelt és törzskönyvezett termékekről van szó, nem holmi vajákos marhaságokról. A Flavinról én is csak álmodozom, miközben attól rettegek, hogy talán már csak ennyi kellene, és itt maradhatnék a gyermekeimmel. És mindez “csak” pénzkérdés.
Sokan vagyunk, akiknek “csak” ez a pénz hiányzik, hogy életben maradjunk.
És sokan vannak, akik küldenének, akár “csak” egy ezrest, csupán azért, mert jó emberek.
Kérlek Titeket, ne szelektáljatok. Kérlek Titeket, tele félelemmel és bánattal, hogy mindenkinek küldjétek el a Bungalow linkjét, és az én Sorstársak oldalam linkjét. Minden embernek van legalább 500 ismerőse, óvodai, iskolai, szomszéd, haver, munkatárs, és nekik ugyanennyi. Mindenkinek tudnia kell, hogy vannak rászorulók, akiken segíthet, és hogy őrajta is segíthetnek, csak írnia kell egy levelet.
Kérlek Titeket, igazoljatok minket abban a levélben. Hiszen ismertek engem, láttátok sokan a sebemet, az áttéteimet, igazolhatjátok, hogy valóban rákos vagyok. Ha megadjátok a topikom linkjét is, képeket is láthatnak a családomról, és a záróim is. És tudjátok, hogy Melinda valóban kómában van, a Bungalow oldaláról, és az én oldalamról is eljuthat bárki az édesanyja által készített honlapra, ott fent vannak a zárók. Krisztiánt pedig igazolni tudja a Nők Lapja, Jenei Péternél vannak a záróiról a másolatok. Most a László kórházban van.
Kérlek Titeket, segítsetek nekünk. Hellinger írta a topikomba egyszer, hogy eszébe sem jutott volna ilyen levelet írni, és a le nem írt segítség kérés miatti dühe íratta vele azt a levelet. Segítsetek, hogy minél több emberben tudatosuljon, lehet, kell kérni, mert az életünk múlik rajta. És minél több emberben tudatosuljon, hogy pár ezer forinttal életeket menthet.
Kérlek Titeket, Mindenkit, aki olvassa a topikom, hogy segítsen kérni.
Igen, koldulok. Élni akarok. Látni akarom a lányaim édesanyáknak, a fiam édesapának. Táncolni akarok az esküvőjükön. És tudom, mindnyájan élni akarunk.
Az eü szarik ránk, ellehetetleníti a gyógyításunkat, megnehezíti az életben maradásunkat. Ha valamikor, hát most nagyon rászorulunk az idegenek segítségére, a felénk nyújtott kezekre, amik itt tartanak minket, ezen a Földön, ebben az életben.
Köszönettel: Bözsi
http://www.bungalow.hu/segits.php
http://www.hunano.extra.hu/segits_kerlek/sorstarsak.html
http://www.heniem.hu/index.php?imen=jotekony&count=true
http://www.modina.hu/
A mi kis Horvátországunk
2007 február 20. | Szerző: Magdal
Még tavaly írtam, hogy ismét építkezésbe fogtunk. A sufninkat újítottuk fel, majd mivel merünk nagyot álmodni, kibővítettük, és még a kocsibeálló fölé is tetőt húztunk
Az épület elkészült. Az állványzatot készítették az ácsok /akik a tetőterünket is csinálták/, valamint ők tették fel a palát is. Az összes többi munkát Ori csinálta szép lassan a nyár folyamán. A kapukat és az aljzatbetonozást persze segítséggel ;-). Szuper lett szerintünk. Bár a sok saját munka miatt igen jó áron sikerült összehoznunk, a nyaralós pénzünk mind ráment. /Bár tegyük hozzá, hogy amikor a Balatonnál, a tó és a homokozó között a huszadik vödör vízért kísértük Petit, és minden nap ugyanaz volt a program, mint itthon, már nem bántuk, hogy mindezért nem kell még 1000 km-t utazni is;-))))/
Már a tél /??? / folyamán is hasznát vettük, hiszen volt, hogy valamit lenn müttyögött az uram a garázsban és Petykó is lement vele, és a garázsban „homokozott”:-)))))
Miért is írom mindezt? Mint minden a mi kis életünkben ez is úgy kezdődött, hogy adott volt egy probléma amit meg kellett oldani, és amikor elkezdtünk róla beszélgetni Orival, keményen alkudoztunk a konszenzusért. Aki ismeri a környéket az tudja, hogy itt extramini kertek vannak. Ha hasonlítanom kellene, akkor a lakótelepi félszobához tudnám leginkább viszonyítani. Van is és nincs is. Igazándiból itt osztatlan közös tulajdona van a társasháznak. A valóságban pedig ez úgy néz ki, hogy „wekerlei szokásjog” szerint mindenki lekanyarított magának egy kis darabot, és ott berendezkedett. Kinek milyen vastag arcbőre volt akkorát, /szerintem;) ugyanis nincs két ugyanakkora nálunk;), aztán szemfülesen gyorsan kerítést is húztak, hogy az utókornak ne legyen apelláta…
Nálunk a probléma a roskadozó sufni, és a/z akkor még/ leendő motor fedett helyiségben-tartása volt, mindezt úgy, hogy maradjon valami a kertből is. Vérre menő vitákat folytattunk Orival, hogy mi legyen a megoldás, hiszen ahányszor felvázolta a terveit én csak azt láttam, hogy milyen növényeket kell „kiiktatni”, ő meg azt, hogy még így is kicsi marad az épület, ahol nem férünk el. Végül az eredmény teljesen más lett, mint az eredeti tervek- noná ;-))) Az épület hatalmas, viszont a fele úgy készült, hogy ha akarjuk az oldalait eltoljuk, és ott ücsörgünk langyos nyáresteken…
Cserébe, hogy „feláldoztam” ennyi területet Ori szabadkezet adott a kertben. Mivel őrült pici a kert, nagyon vissza kell magam fogni, hiszen kb. minden négyzetcentimétert be tudnék ültetni valami kedvenccel. Már nagy tervezgetésben vagyok. A gyerekek és én lenn töltjük majd a nyár jó részét. Lesz hinta, homokozó, gyep, illatozó virágok, és paradicsompalánták. Ha hazajön Ori a munkahelyéről, leül mellénk egy üveg gyöngyöző sörrel, és vacsora előtt „hagyományosan” jól megkergetjük a gyerkőcöket a slaggal :-))))
Az alapok már megvannak. Van kert, van hinta, van slag, és vannak gyerekek. És hogy mindezt magunk közt tehessük Bálint nap alkalmából vettünk egymásnak
Szombat este van
2007 február 10. | Szerző: Magdal
Előttem egy pohár Cabernet franc, mögöttem az uram a térdeplős székén sört kortyolgat. Charlie nyomja a jazzt a fülünkbe…
Ha Juli nem szedi szét Peti sínjeit akkor élvezhetjük is ezt a kis bájos jelenetet…:-))))))
Ritka pillanatok mostanában a mi kis sárkányfészkünkben… :-)))) Hogy miért? A fiúnk dacol, a lányunk öntudatára ébredt, mi meg fegyelmezünk.
Hát az ember amikor eltervezi, hogy milyen jó lesz majd, ha gyermeke lesz ezt nem is sejti –szerencsére!!!! :-)))))
Amikor gyermeket tervezünk akkor csak a puha babaillatra, a gőgicsélésre, gurgulázó kacagásokra gondolunk. Persze, tudjuk, hogy majd megnő, ovis lesz, iskolás, középiskolás, egyetemre megy /ha megy/, majd elköltözik. De soha nem gondolunk arra, hogy milyen lesz amikor a mi kicsikénk először mondja, hogy „nem”, vagy azt, hogy „nem és nem és nem”, vagy azt, hogy „nem csinálom”, „nem akarom”, „ezt akarom”, „azt akarom”, Sőt, „AKAJOM”. És a szája határozott vonallá keskenyedik, és hogy tudd, hogy komolyan gondolja, mindezt kiabálva vágja a fejedhez…
Nagyon nehéz időszakot élek. A héten minden napom azzal telt, hogy felkeléstől lefekvésig kitartottam az álláspontjaimnál, majd amikor eljött az idő, fegyelmeztem. Csak ez nagyon elfáraszt, sőt kiborít. Hiszen egész nap csak kérek, könyörgök, szidok, fenyegetőzöm, és betartom a fenyegetést…
Hiába tudja az ember, hogy meg kell tanulnia mindenkinek, hogy hol a határ, a szíve megszakad, amikor a gyermekét bünteti… Ugyanis Peti mindig túl megy a határon, nem nagyon, csak egy hajszállal, de túlmegy… És büszke is magára, addig amíg nem szembesül azzal, hogy a tettét vállalnia kell, és jön a bünti.
Huhhh, hát nem nagyon találom a befejezést… Hisz nincs is… túl kell élni ezt az időszakot. Mivel következetes vagyok, ki kell bírni a „bírálatokat”, hogy túl szigorú vagyok azzal a „szegény gyerekkel”…
Valahogy tudja az ember lánya, hogy jó úton halad, csak legyen már gyorsan vége az útnak ;))))
A Némber
2007 január 23. | Szerző: Magdal
10 hónapos.
Nagyon sok a dolga, nap mint nap, tehát minimális alvásigénye van /kevesebb, mint a szüleinek/.
Elmondhatjuk, hogy csak anyatejet eszik. Ha esetleg valami más is belekerül, akkor azonnal kiveszi a szájából: ellenőrzi, ha szöszt, ropit, kölesgolyót, Peti szalámiskenyerét találja a kezében akkor visszatolja. Ha netalántán babakaját, utálkozva kikotorja az utolsó nanogrammig, majd még köpköd is, hogy biztos kiürüljön a szájából a borzalmas gyümölcsíz 😉
Neki mindenhol ott kell lennie… A fürdőkád mellett állva kell a víz után nyúlkálnia, ha valaki zuhanyzik. A wc-kagyló szélébe kell kapaszkodni, és nyúlkálni kell, ha Peti pisil, ha kakil, akkor a combját verve drukkolni. /Vajon miért így szól P, hogy „Anya jön a kaki/pisi, Jujut zárjuk ki??? ;)/
Nagyon szereti a mosógépet is. Ha működik akkor odadugja az orrát az üveghez és nézi, hogyan forognak a ruhák. Ha ki van kapcsolva, akkor kitárja az ajtaját, és próbál bemászni.
Szenvedélyesen pakol. Ha kipakolhatja a konyhaszekrényeket és szórhat mindent mindenhova, akár enni is lehet. Legkedvesebb szórakozása a csörömpölve-pakolás: aminek jó hangja van, azt előszeretettel veri a földhöz, és közben gajdol is. Ebben van hű társa is. Peti először szigorúan rászól: „Jujúúúúúúúúúú nem szabad kipakolni a szekrényt”, majd következetes gyermek lévén melléül, és segít, hogy lépni se lehessen. Amit nem ér el a kishúga, azt ő leveszi neki… Merje csak nem megtenni, akkor a kicsi ott áll, és rugózó lábbal, hadonászva kiosztja, mint egy kis hárpia 😉
Szereti a magaslati levegőt. Már tudja, hogy csak oda kell tolni a kanapéhoz egy nagyobb párnát /amik mivel sorompók, vagy szerelvények, vagy szemafórok éppen, mindig a földön vannak nálunk/, és már lehet is felmászni. A lépcsőre is visszakerült az alsó rács, de a felmászható alsó lépcsőfokokra Juju felmászik és ott álldogál, vagy csak rázza a rácsot. Ha kinyílik az ajtó azonnal ott terem, és már sprintel is felfelé. Mire észbekapunk, már ott mászik a felső szakaszon. A nagytesó itt is segít, van, hogy előzékenyen felengedi a hugit, hiszen „ő akart felmenni”… Ori sem marad ki a mókából, egy szép estén arra jöttem haza a kozmetikustól, hogy büszkén jelentették, már lefelé is közlekedik a gyermek, megtanították, hogy ne kelljen állandóan cipelni.
Nem kell/ene/ porszívóznom sem, hiszen, amit csak talál, rögtön eltűnteti. A szájába. Ez a papírra különösen érvényes, lényen az újság, csekk, könyv, /használt/ papírzsebkendő vagy bevásárló-cédula. Természetesen hangosan tiltakozik, ha a szerzeményét valaki elveszi. Nagyon-nagyon hangosan 😉
Négy foga van. Ezeket sűrűn mutogatja, hiszen alapvetően egy mosolygós kislány. 🙂 A fogak még anya „nevelésére” is tökéletesek, hiszen őt naponta többször meg kell harapni. Odamenni, megvárni, hogy ellágyuljon, azon, hogy a kislánya odamegy, és megöleli, majd a négy „lyukasztót” beleereszteni, valami finom részébe, és persze nem elengedni, csak ha már könyörög…
És mit lát mindebből a nagyvilág? 🙂 Egy hosszú hajú, csupa mosoly, huncut tekintetű kislányt… Aki ellenállhatatlan. ;-)))
Szilánkok
2007 január 23. | Szerző: Magdal
Ismét elmúltak a napok….
Decemberben szinte egész hónapban éjszakai műszakoztam:))) Készültem a karácsonyra. Apróságokat és nagyobbacska dolgokat gyártottam szeretteinknek. Idén sikerült a naptárat is elkészíteni, a nagyszülők és dédszülők legnagyobb örömére:)
A karácsonyunk egyszerűen tökéletes lett… amolyan igazi, bensőséges. „Logisztikailag” is sikeres volt, ezentúl így próbáljuk minden évben. A Szenteste csak a miénk volt. Az előző napokban minden előkészítettem. Sütiket, ebédet, sőt az angyalok annyira szorgalmasak voltak, hogy 23-án éjszaka feldíszítették a fát. Azt gondoltam, hogy nagy üdvrivalgás lesz, de a fiúnk annyira ledöbbent, hogy csak annyi tellett tőle reggel, hogy „Anyaaaaaaaaaa –suttogta kiabálva- itt jártak az angyalok, és feldíszítették a karácsonyfát”… és csak állt és az egész kis lényén ott ragyogott az öröm… Ebéd után nagyot aludtunk, majd elmentünk a templomba és megnéztük a pásztorjátékot. Idén egy rockoperát adtak elő, amit nem igazán értékeltek a gyerekek. Peti csak annyit jegyzett meg, hogy „kiabált egy bácsi”. /A Pilátust játszó nagyfiú ugyanis beleélte magát a szerepébe rendesen;)/. Hazajöttünk és addigra az angyalok telirakták a fa alját nagy masnis csomagokkal… Az este további részét a gyerekszobában töltöttük, ahol a gyerkőcök fel alá csúsztak-másztak, a játékokat próbálgatták, mi meg –mint felelősségteljes szülők- koccintgattunk és bepárásodott szemmel pillantgattunk egymásra. 🙂
Szilveszterkor-újévkor itthon voltunk. Sikerült összeszednie a gyerekeknek egy mandulagyuszit. Itthon voltunk, csináltunk fasírtgolyókat, franciasalátát, és behűtöttünk pár palack habzóbort. Szerencsére a földrengésre azt hittem, hogy a szomszéd mosógépe;) Ha rájövök, hogy földrengés, szerintem még most is lenn sátrazunk az udvaron 😉
Tegnap leszedtem a fát. Peti nem nagyon örült neki, főleg a „kitesszük az utcára és elviszik” momentum nem tetszett neki. Úgyhogy elmondtam, hogy egy olyan helyre viszik, ahol újrahasznosítják, papírt csinálnak belőle, és virágföldet… Hát nem tudom… Mindenesetre a fiam azóta elmesélte már fűnek fának, hogy a mi karácsonyfánkból virágföld lesz.
„Jó” ez a tavasz… csak a növényeket sajnálom. A tegnapi sétánk alatt már virágzó primulát is láttam… mert a januári hóvirágon már meg sem lepődöm. Az én virágaim is bújnak elő. Gyanítom nem sok nárciszom, és jácintom lesz tavasszal, hiszen már most látom a bimbókat :((
Sikerült megtudnom, hogy a régebbi blogokat /ami az egész „előéletünk”/ nem tudják egyben áttölteni. Darabonként kell átmásolnom, de hogy, hogy fog kinézni? Szóval lehet, hogy ha végre lesz egy kis időm sokat leszek a frissek között 😉
Ismét fogyózom, utálok fogyózni 😉 De hát muszáj. Most Juju után nem akarnak olvadni a kilóim a fene beléjük. Majd beszámolok, hogy milyen sikereket aratok. 😉
Közeledik a karácsony
2006 december 18. | Szerző: Magdal
Ismét egy régi írás… No nem mintha abból szeretnék megélni amit akkor írogattam 😉 de nekem nagyon jól esik újra elolvasni, és átélni az akkori gondolataimat, érzéseimet… Pláne, hogy valóban úgy is lett, Károly Angyal ajándéka azóta is az enyém :-)))) És ezért nap mint nap hálát adok:-))))
2002.12.23.
Szia!
Itt ül a Rudi az ölemben és olyan jól melegíti a szívemet… Rögtön őszinteségi rohamot is érzek és el kell mondanom valamit.
Reggel amikor kinéztem az ablakon, nagyon szomorú lettem. Fehér Karácsony. Mindig erre vágytam, miért pont most?????????
Nagyon nehezen és morcosan kezdtem a napomat. Zuhanyzás- relaxálás közben kicsit /tényleg csak, hogy még nyomorultabbul érezzem magam / pityeregtem. Abban a pillanatban megszólalt mellettem valaki:
– Miért sírsz?
Hát majdnem kiestem a kádból ijedtemben! Oldalra néztem és ott ült a mosógép mellett egy fickó a bambusz székecskén és vigyorgott!
– Mit keresel a fürdőszobámban amikor én zuhanyozom?????? És miért röhögsz ki?????????
– Angyal vagyok, és hozzád jöttem!
– Te biztos nem vagy angyal! Néztél ma már tükörbe? Semmi angyalos nincs benned! Még szárnyaid sincsenek! És különben is egy rendes keresztény Fiú- Angyal nem üldögél szexuálisan kiéhezett nők fürdőszobájában amikor azok zuhanyoznak! – Itt szúrnám közbe, hogy az angyalnak nem látszó valaki, közepes testalkatú volt, göndör vörös haja volt, ami nagyon kócos volt és rendezetlen. Az arca pulykatojás-szeplős volt. Az ajkai vérvörösek és állandóan mosoly bujkált rajtuk. És a ruhája! Egy kockás flaneling volt rajta, ami félre volt gombolva, farmernadrág: agyonmosott, kopott… A cipője orra le volt rúgva és az egyik cipőfűzőn volt egy bog is…Ahogy végigmértem és megállapítottam, hogy az angyalok biztos, hogy nem így néznek ki, egy re szélesebb mosoly ömlött el az arcán.
– Látom Te is azt várod, hogy ha angyal akkor, hosszú fehér köntös és szárnyak… Hát bevallom, nekem ez a kedvenc szerelésem. A külsőm azért rendezetlen mert nekünk ilyenkor van a legtöbb munkánk és lótottam-futottam egész nap és egész éjszaka. Te vagy az utolsó megbízatásom, és ha akarod akkor magamra gondolom a szárnyaimat, mert természetesen vannak, de azért nincs most rajtam, hogy elférjünk itt nálad, meg bevallom, hogy fáradt is vagyok és jól esik úgy ülni és hátradőlni, hogy közben nem kell figyelni rájuk… Szóval munkára: miért sírsz?
– Csak, mert. Ezért jöttél, hogy ezt megkérdezd? Biztos vagyok benne, hogy nagyon jól tudod mi bajom van, csak most pszihésen korán reggel ki akarsz beszéltetni belőlem minden keserűséget…
– Azért csak mond el! Addig úgy sem megyek el amíg nem dumcsizunk! Megkínálsz egy pohár csapvízzel és egy Erzsi Féle Mézes Karikával? Ne fáradj mindent megtalálok és rendesen visszazárom a dobozt is! Addig gondolkodj a mondanivalódon!
– Legalább a neved mond meg!
– Szerintem ma reggel most fogsz először mosolyogni! Ugyanis engem Károly – Angyalnak hívnak. Mennyei Munkaadómmal és Dannával / ő az Őrangyalom / úgy gondoltuk, hogy talán a névazonosság miatt szívesen beszélgetsz velem!
– Hát ez tényleg őrület… Károly…hm hm! Tudod miért vagyok már napok óta szomorú? Szorongok a karácsonytól! De a legfőbb bajom nem az, hogy „egyedül” vagyok, hanem az, hogy nincs karácsony érzésem! Máskor december közepétől alig bírtam magammal! Megőrültem az örömtől, ha valami olyan dolgot találtam, aminek valaki más örülhet. És állandóan az időjárást lestem és azt szeretettem volna, ha végre esik a hó, mert az mindent tökéletessé varázsolt volna. És angyalos, habos csoda, és rózsaszínű köd lepte az agyamat napokon keresztül!!!!!!!!! És ez most nincs sehol! Őszintén megmondom, kicsit érdekel, hogy mit szólnak az általam vásárolt cuccokhoz, az viszont hogy én mit kapok egyáltalán nem érdekel… Csak szeretnék túlesni az egészen, vissza a hétköznapok szürkeségébe. Tehát Károlykám ez van! Remélem az a munkád, hogy karácsonyi hangulatot csiribizel nekem!!
– Hmmm. Sajnos nem! És tudod mit mondok? Nincs is szükséged rá! Mert a karácsony, és a szeretet szeretete ott van benned, csak most alszik. Hiába hangoztatod fennen és magadnak is még nem zártad le múltat és most ezt mindenre kivetíted! Pedig nem ez lenne a feladatod, hanem az, hogy mások boldogságát észrevedd! Nézz körül! Ne a bevásárlóközpontok által gerjesztett őrületet nézd, mert a karácsony nem az ajándékvásárlásról szól. Hiszen tanultad gyerekkorodban, amikor fogékony voltál mindenre! Emlékezz vissza! A születés! Mi született a világra? Na mi? Egy gyermek: a Remény, a Szeretet, a Várakozás, a Türelem, a Megértés és nem is tudom felsorolni mennyi minden jött Vele a világra!
– Hát köszönöm majd elgondolkodom a szavaidon. Most már mehetsz pihenni! Elvégezted a munkád!
– Úgy látom nehéz eset vagy! Talán mégis csodát kell tennem! Hm hm hm. Milyen csodát tegyek? Már tudom is!!!!!!!!!! Bár ezt is lehet kitolásak venni. Még több szeretetet kapsz tőlem! Még infantilisebben fogod imádni a barátaidat, a természet szépségeit és a tárgyaidat! Ezt kapod tőle, Károly- Angyaltól. És még egy ráadást is: Ígérem neked, hogy ez lesz az egyik legfontosabb karácsony az életedben: sokkal jobban fogsz látni mindent mint ezelőtt: Angyalokat, érzelmeket, mindent! – És ezzel huss, elment, de még előtte megpillantottam a gyönyörű hófehér szárnyait.
Mivel elbeszélgettem az időt nagyon sietve készültem el. Ahogy kirohantam az utcára, azonnal le kellett lassítanom! Gyönyörű volt a hóesés a lámpák fényében. Énekelve táncoltak a hópelyhek, és felültek a szellő szárnyára, hogy messzebb jussanak…
2007 május 30. | Szerző: Magdal
Petykó orrmandula-műtétjén gyorsan túl lettünk… Reggel Jujut letámasztottuk a szüleimnél, majd robogtunk be a kórházba. A felvétel „enyhén” kaotikus volt, és roppant hosszadalmas… Nagy nehezen felkerültünk az osztályra, ahol kiderült, hogy nem jutott már szülői ágy, de egy széken ott tölthetjük a napot-éjszakát. Az idő lassan telt, közben hozták-vitték a gyerkőcöket a zöld ruhába bújt mosolygós bácsik. Szinte minden gyerkőt félálomban vittek, úgyhogy amikor Peti is megkapta a „boldogság-szérumát” izgatottan vártam, hogy kábuljon. Nem kábult. Élénken beszélgetett, üldögélt az ölemben, mesét néztünk. Aztán megérkezett a mi zöldruhás bácsink, és Peti ellenkezés nélkül hagyta, hogy ölben elvigye. Utólag beszéltük Orival, hogy ez volt a legrosszabb. Amikor viszik a gyereked, és te józanul gondolsz arra, hogy nagy körültekintéssel választottál orvost, akit a fiad is kedvel, és akiben tökéletesen megbízol… Jól kibőgöd magad az urad karjaiban és skandálod, hogy rutinműtét, pár perc és hozzák a fiad…. és ez így is lesz…
Ekkor alkalmad van átélni azt, amiről senki nem beszélt, azok sem akik másoknál látták, és azok sem akik a saját gyerekükön tapasztalták: a kisfiad szervezete úgy dolgozza fel az altatót, hogy üvölt, és ki akar szaladni a világból.
Közel egy órán keresztül ketten fogtuk le. Közben jöttek az orvosok, és próbáltak nyugtatni bennünket, hogy minden rendben, ilyen előfordul. Petink álomba üvöltötte magát, én hazaloholtam szoptatni, aztán vissza a kórházba. Addigra Peti is magánál volt, és már a kis favonatnak is örült, amit a hősiességéért kapott. Estére, éjszakára Ori maradt vele, hiszen ágy híján mindegy volt melyik szülő marad benn, Petinek is.
Jujuval reggel a megbeszélt idő előtt egy órával már benn voltunk, addigra a fiúk már összecsomagoltak, és csak az elbocsátó papírokra vártak. Reggel ½ 9-kor már itthon reggelizett a család.
Az elkövetkező napokban alig tudtuk a fiúnkat visszatartani, szinte kizárólag tiltólistás tevékenységeket akart csinálni. Ugrálni, szaladgálni, nagy társaságba menni, és mindent megenni, amit csak lát :-)))))
Oldal ajánlása emailben
X