Orinak
2006 szeptember 22. | Szerző: Magdal
20-án volt a házassági évfordulónk…
technikai okok -kinyiffant szgép;)- miatt csak most tudom leírni.
A lagzinkon akartam felolvasni, de végül nem mertem, nehogy sírás legyen a vége…
{8}
Ha nem volna ilyen holdszínű a szemed,
s ily napszínű, miközben agyag, tűz, s munka formál,
ha nem lakozna benned a lágyan libbenő lég,
s nem lenne az egész hét ámbra-illatu tőled,
ha nem volnál magad a tündöklő, arany perc,
mit vadszőlőivel az indás ősz befuttat,
s a kenyér is, mit az illatozó hold
dagaszt szitáló lisztjéből az égen,
ó, akkor nem szeretnélek, szerelmem!
Mindent ölelek, ha téged ölellek,
fövenyt, időt, a zápor nyurga fáját,
s azért él minden, hogy én élve éljek:
hogy mindent lássak, nem kell messze mennem,
mindent, mi él,ott látok élni benned.
{17}
Nem úgy szeretlek téged, mintha rózsa, topázkő
vagy égő szegfű lennél, mely tüzes nyilakat szór:
úgy szeretlek, ahogy a vak, mély homályban leledző
dolgok szeretik egymást, lélek és árny közt, titokban.
Úgy szeretlek, akár a növény, mely nem virágzik,
és virágai fényét magába rejtve hordja,
szerelmed tette, hogy testemben él sötéten
a fojtó, sűrű illat, amely felszáll a földről.
Szeretlek, nem tudom, hogy mikortól és mivégre,
gőg és probléma nélkül egyszerűen szeretlek,
így szeretlek, mivel nem tudok másként szeretni,
csak így, csakis e módon, hogy nincs külön te, nincs én,
oly közel, hogy enyém a kezed a mellemen,
oly közel, hogy pillád az én álmomra zárul.
(Pablo Neruda)
Szabadidő folyt.
2006 szeptember 17. | Szerző: Magdal
Kifejezetten unalmas úgy felmosni, ha nem kell könyörögni Petykónak, hogy ne mászkáljon bele a felmosásba, ne segítsen odébbvinni a felmosóvödröt, és legfőképpen ne öntözze meg a virágokat. Unalmas úgy mosni, hogy nem ellenőrzöm a mosógépet, hogy véletlenül nem programozódott e át. És amikor letettem a fenekem, senki nem kiabált a lakás másik végéből, hogy “jaaaaaj! Anya!!! Mit csináltam???!!!” ;))))
Féltem, hogy mély depresszióba esem, úgyhogy beültettem Jujedlit a babakocsiba és elmentünk sétálni. Arra mentem amerre akartam, nem kellet egyetlen játszóteret sem útba ejteni, és nem kellett eldobatnom egyetlen csikket sem, amit “eldobott, valaki”…
Mivel lomtalanítás van a környékünkön, rengeteg kincskereső rohangál régi bútorokkal, és egyéb kidobott “értékekkel”, nem lófráltam sokáig. Itthon tévéztem, olvastam, és unatkoztam… Alig vártam, hogy hazaérjenek a fiúk. Csukott ajtónál meghallottam, hogy Petykó kiszállt az autóból, és már szaladt is fel, a karjaimba.
Annyira hiányzott a kis gengszteróni. Hiányzott, hogy félszemmel azt kelljen lesni, hogy mit csinál már megint. Gyorsan megölelt, és már ment is a kishúgához. Nekem csak az maradt, hogy hatvanötször mondjam neki, hogy ne kínálgassa az italával, mert “Juju még kicsi” :))))
Szabadidő…
2006 szeptember 17. | Szerző: Magdal
De ennyi? 😉
Mozgalmas hétvégénk volt. Pénteken Ori és Petykó hazamentek a Kálimamihoz. Azért nélkülünk, mert másnap hajnalban Ori már jött is vissza, és hozott magával egy lakatost, akivel közösen a garázs-szaletlink ajtóit elkészítették. Az egyedül töltött éjszakámat jól kihasználtam, sétálgattam a bömbölő Jujuval. Majd amikor kiverte az álmot a szememből olvastam. Reggel nyolc órakor szándékoztam kelni, de a kisasszony megelőzött, már hatkor fenn kukorékolt.
Megszántam és odavettem magam mellé a jó alvást biztosító nagyágyba, de ez sem volt elég. Míg én erőltettem az alvást, ő énekelgetett, és bejárta az ágyat. Hét után már nem bírtam és felkeltem, betettem a kicsit a járókába -mondanom sem kell 5 perc múlva aludt mint a bunda;)- , kávét főztem, zuhanyoztam, tettem- vettem.
Amikor “ébresztett” a telefonom, rácsörögtem az uramra, hogy merre járnak. Kiderült, hogy pár perc múlva megérkeznek… Jól meglepődtem, hiszen, csak 9 után vártam őket. Tiszta mázli, hogy Juju korán kelt, különben Oriék ugrasztottak volna ki az ágyból.Csináltam nekik reggelit, majd már csak azt hallhattam, hogy kopácsolnak, flexelnek, hegesztenek odalenn. /Itt kell megemlítenem, hogy “nosztalgiáztam”, rájöttem, hogy még mindig megőrülök a flex hangjától, úgy látszik, hogy nemcsak akkor, ha benn a lakásban dolgoznak vele/. Csináltam ebédet, szállítmányoztam a sört a mesterúrnak, és ami a lényeg: belevetettem magam az elmaradt apróságokba.
Szegény Jujunk egész nap alig aludt, viszont rengeteget sírdogált és üvöltött… Úgy látszik nekünk nehezen-fogzó manócskák jutnak. A fiúk odalenn szorgalmasan zajongtak, én meg a lakásban próbáltam haladni a munkákkal.
Vasárnap reggel Oriék kockáztatva, hogy egy sokáig-alvó szomszéd fenékbe lövi őket sóspuskával -nyilván nem én vagyok az egyetlen, aki falramászik a flex hangjától /és akkor a szagát nem is említettem/- befejezték a kapukat /kettő lesz: egy eltolható és egy kinyitható, hogy, ha lenn vagyunk akkor szaletliként használhassuk/.
Én közben felfedeztem, hogy Juju szenvedéseinek megvan az első “gyümölcse”, a szájában apró kis fogacska virít. Épp elkészítettem a reggelit mire kész lettek a fiúk. Mire észbekaptam, már el is mentek. Úgy terveztem, hogy szépen kitakarítok, felhajtok pár gatyát, megvarrom a javítanivalót. Délután háromkor -amikor elővettem azt a pár darab vasalnivalót is, amit találtam /általában megvárom, hogy legyen egy nagy halom, és szerdánként vasalok az esti sorozatot bambulva;)- meg kellett állapítanom hogy annyira profi lettem, és olyan gyorsan csinálok már meg mindent, hogy unatkozom, ha egy dologra kell csak koncentrálnom.
Minkie… folyt
2006 augusztus 29. | Szerző: Magdal
Pár perc múlva a fiam, hogy nehogy figyelmen kívül hagyjam, beleordított a fülembe, hogy “jön pisiiiiiiii”. Pelusba már nem hajlandó. Javasoltam neki, hogy menjen egyedül a wc-be, hiszen már nagyon ügyes nagyfiú. Ment is. Egyik kezével a célszerszámot fogta, a másikkal nyitotta az ajtót. És ott meg is torpant… Ugyanis a huzat mozgatta a vitorlavirág leveleit. Márpedig az “nem jó, Peti megijed” és becsukta az ajtót… Már táncolt szokásához híven a visszatartott pisitől. Én tiszta krém vagyok ráragadva a fóliára amit alám terítettünk, a Hugi szintén “nyakig” krémes… Ekkor jött a mentő ötlet! Elöl van a bili, mert a napokban előszedtük, hogy megnézzük, hogy a Nóri mibe szokott alkotni. Rögtön javasoltam is a fiamnak, hogy pisiljen ügyesen a bilibe, ahogy a Nóri is szokott. És lőn… Ráült /fordítva;)))/ és pisilt. Dobtam neki törlőkendőt, hogy törölje meg. Ezt is elvégezte, majd a papírt a bilibe mártva kicsit meglóbálta… Annyira büszke volt magára -pláne, hogy még meg is dicsértük- hogy alig akarta letenni… Szóval mi is le lettünk locsolva, és a környezet is… Nem úsztuk meg… Ezek után már vidáman kibírtam a kínzás végét.
Minkie Úrnő :)))
2006 augusztus 29. | Szerző: Magdal
Azt hiszem a gyermekeim korai emlékei közé fog tartozni, hogy anyát masszírozzák
Hugi végre dolgozik, és végre mindketten ráérünk. Pár hónapja az az elmebeteg ötletem támadt, hogy a fogyókúrámat úgy teszem tökéletessé, hogy a húgom majd rajtam gyakorolja a cellulitisz masszázs-technikáját…
Nyár elején két alkalommal is alávetettem magam a kezelésnek. Már az első alkalommal javasoltam hogy hozzon magával egy altatóorvost és EDA-val csináljuk ezt… A Hugi csak annyit válaszolt, hogy én itthon vagyok és jajgathatok is, képzeljem el a vendégeit, akik csak némán tűrnek… Ettől roppant nyugodt lettem és azt már fel sem vettem, amikor felhívta a figyelmem, hogy a hátamon folyik a víz…;))) Ezek után még töredelmesen bocsánatot kértem szülőanyánktól is, akit egy szülinapjára, mi a három gyermeke befizettünk egy masszőrhöz egy ilyen “kellemes” kezelésre… Szegény anyum, biztos nem arról beszélgetett a masszőrrel, hogy a drágaaranyos gyermekei mennyire szeretik :)))) Viszont most évek múltán is elevenen él benne az emlék, sőt ma amikor alig tudtam szaladni a Petykó focilabdája után, még enyhe perverz örömmel rá is kérdezett, hogy volt e a Hugi és hogy izomlázam van e;)))) Ugyanis újra kezdtük az egészet… Szeptemberben lagziba megyünk… Gondolom ennél bővebb magyarázatra nem is szorul a mazochizmusom. Igaz a “nincsegyrongyom” effektus még így is tart, hiszen Juju szopizik -itt említem meg, hogy kap már barackot, de egyáltalán nem fogadja kitörő örömmel az újdonságokat, mint anno a bátyja- tehát az a ruha amiben learattam a sikereket a tesómék tavalyi lagziján mellben igencsak szűk. /Egészen pontosan nem tudom annyira behúzni a mellem, hogy összeérjen a zipzár/ No de erre még van egy bő hónapom, hogy megoldjam…
Ott tartottam, hogy a Hugi hozzánk házhoz jön. Szolgáltatását minden alkalommal ebéddel honorálom. Az sem mellékes, hogy itt jó társaságban dolgozhat. Minimum egy gyerek kapálózik mellettünk Julilla személyében. Odaviszem a kanapéra mellénk és addig ő felfalja a zsiráfját és az összes játékát szétdobálja amíg az anyja önként szenved. Természetesen záros időn belül Peti is felébred, majd amikor konstatálja, hogy nem megyek fel érte, lejön. Már a lépcsőn kérdezgeti: “Anya, mit csinálsz? Minkie mit csinál?” Mivel nagyon felkészült vagyok, mire leér már el is indítom a Kisvakondot, hogy legyen még pár percünk, hogy befejezzük… Ahogy én azt eltervezem, ugye…
Ma délután Juju már megette az összes hajam, és közben nyikorgott és rosszalló arckifejezéssel nézte tevékenységünket. Nemsokára megjelent a bátyja is, és összedugták a fejüket a játékok felett. Hogy eltereljék a figyelmem a karom volt a sorompó. A buszok robogtak át a sorompón, hogy minél hamarabb biztonságban legyenek. Ne tudja elkapni őket a Juju és ne vegye a szájába…:)))
Az egyes számú közellenség II.
2006 augusztus 9. | Szerző: Magdal
Húzós ez az időszak…;))) Hirtelen kezdett el mindent csinálni. Pisilünk a fűbe, wc-be, beszél! Sőt! Mesél! És szerepjátékokat játszik! Általában van benne vonat, vagy autó és sorompó! A sorompó, vagy a vonat elromlik és akkor meg kell szerelni. Elmeséli mi minden történt vele…
És akkor még a mi kis angyalkánkról nem is beszéltem. Akiről időközben azért kiderült ám, hogy ő is csak a mi kutyánk kölyke 😉 Bizony, van ám hangja és akarata is! :)))) Lassan öt hónapos és igazi kis ducijuci:))) Már közlekedik őkelme forogva, és kúszik. Most küzd önmaga korlátaival: ha valamit nem ér el, vagy ölben akar nézelődni akkor hatalmas ordítást rendez ő is… De igazándiból az a legkedvesebb szituációm, amikor két szirénázó gyerekkel kell küzdenem. Juju egy ideig eltűri, hogy csak a bátyja cirkuszoljon szólóban, de rendszerint csatlakozik. 😉 Ilyenkor Ori csendesen és elgyötört arccal arra próbál rávenni, hogy további gyerekek helyett inkább legyenek kiskutyáink :)))
Voltunk nyaralni is a Balatonon. A nagyszüleim kis faházában voltunk. Igazi retrós nyaralás volt, még a homokozó játékaim is megvannak! Minden ugyanolyan, mint gyerekkoromban. Petymeg félelem nélkül ment a vízbe úszógumival, anélkül, kishajóval. Juju is fürdött, sőt olyan meleg volt, hogy textilpelussal takartam csak a popóját, úgyhogy gyakorolhattam, hogy milyen azt mosni…
Mire eltelt a nyaralós hetünk, Orival annyira fáradtak voltunk, hogy alig álltunk a lábunkon. Meg is beszéltük, hogy a tengerparti nyaralás után egyelőre csak vágyódunk. Azt vettük észre, hogy Petymegnek a játszótér, és a homokozó a fontos, a “pancsi” mindegy milyen. Juju pedig utál autózni. Nem alszik el, hanem egy ideig nézelődik, majd szövegel, aztán kiabál. Ahogy írok arra kell hogy rájöjjek, hogy mi ilyen hangos család vagyunk. Most sincs csend, hiszen itt kopácsolok;))) És pillanatokon belül ébrednek a rózsázsarcú csemetéim is…:-)))
Szóval éldegélünk… Lassan kész a garázs/szaletlink. Nem is baj, hiszen Ori névnapom alkalmából “meglepett” egy Ural M63-as oldalkocsis motorkerékpárral:)))) Legalább van hová tenni. ÉS legalább este, ha hazajön az uram lepattintjuk a gyerekeket egy tíz percre és elvisz egy körre, hogy rekreálódjak:)))
Az egyes számú közellenség
2006 augusztus 9. | Szerző: Magdal
Én vagyok. Ugyanis nem és nem hagyom, hogy a kétésfélévesem úgy irányítson ahogy akar…
Emiatt békés kis otthonunk ajtaja mögül, az udvarunkból, a játszótérről hazavezető úton, a kispiacon /és még sorolhatnám, hogy merre/ gyakran hallatszik visítás, és ordítás. Valamint naponta láthatnak engem, hogy babakocsival kergetek egy piros motorral menekülő szőke kisfiút, vagy, hogy a babakocsit tolva, a motorral a hónom alatt, leckéztetek, vagy hogy a motort elkobozva húzok egy vonakodó, üvöltő kiskorút… stb…
Persze ilyenkor az ember mindig kap valami jó tanácsot is. Például, hogy öntsem le vízzel! Szinte látom is magam, hogy mindig hordok magamnál egy pohár vizet és persze a kánikulára való tekintettel jégakkukat is, hogy hatásos legyen a módszer
Csak, hogy a mai napunkat idézzem: Menjünk vásárolni, nem húzunk cipőt, Peti olvas. Nem ülök be az autóba, nem szállok ki az autóból. Peti dobja be a pénzt /a bevásárlókocsiba/. Vegyünk Petinek felnőttkávét. Nézzünk raktárajtót. Peti még néz raktárajtót. Nézzünk vészkijáratot. Vegyünk golyót /tic tac/. Menjünk lifttel. Peti nyomja a gombot. Nem szállok be az autóba, nem szállok ki azt autóból. Peti belelép a sárba, Peti átszalad az úton. Peti szandival belelép a pocsolyába. Peti kér felnőttkávét. Peti nem kér macikávét. Peti kér még macikávét. Menjünk játszótérre. Menjünk Ritáékhoz. Hol vannak a többiek? /Máté, Nóri, Rita/ Nándi /Mátéék apukája/ dolgozik, Apa dolgozik. Peti csizmát húz. Nem kell szandi! Peti motorral megy. Peti kér almát, Peti kér inni. Hol van Peti vödre, lapátja, gereblyéje? Peti homokozik. Peti főz macikávét, kóstold meg! Peti tortát süt, fújjuk el a gyertyát! Nem megyünk haza! Nem ebédelünk! Nem alszunk! Nem mosunk kezet! Nem pisilünk! Nem mosunk kezet! Nem jó a leves! Hol a második? Nem kell császármorzsa! Nem alszunk! Kérek még császármorzsát! Pisilünk wc-be! Peti pisilt gatyába. Nem mosunk kezet! Kérek még császármorzsát. Menjünk aludni! Juju is alszik! Peti cumija! …
És ilyenkor még csak ebédelni rogyhatok le. Persze miután rendet raktam a kisfiam rendrakása után. Mire megebédelek és megcsinálok egy két házimunkát, már mehetek fel, mert valaki biztos felébred. Visszaaltatás. Jó esetben én is hunyok egyet Petymeg mellett… És kezdődik a második felvonás.
Szóval imígyen éldegélünk mostanság. Mire este letesszük a gyerekeket, jó, ha Orival kicsit tudunk beszélgetni, annyira fáradt vagyok. Vagy az is előfordul, hogy éjfélkor arra ébredek, hogy jön Ori, hogy akkor aludjunk…;) Esetleg eljutok odáig, hogy zuhanyzok, fogat mosok, és lefekszem, hogy olvasok pár sort. Ilyenkor Ori szépen kiveszi az arcom alól a könyvemet, és leteszi maga mellé…
A Kukások
2006 július 1. | Szerző: Magdal
A világon a legcsodálatosabb emberek! Nagy és zajos autójuk van, a hátulján sárga villogóval. Minden gyerek tudja, már hangról felismeri, hogy közelednek…
Olyankor megáll az élet az utcán, és ha körülnézünk 50 méteres körzetben legalább egy kisgyereket lehet látni -nemtől függetlenül- aki tátott szájjal izgatottan lesi a bácsikat, akik szorgalmasan dolgoznak.
Húzzák a kukákat, felcsapják a tetejüket, ráakasztják az autóra és ürítenek, közben rázatják is, hogy minden belepotyogjon az autóba! Aztán leszedik, és görgetve vissza a helyére. ÉS ekkor jön a legklasszabb része! Intenek, a kukásautó elindul, és ők utánafutnak, és felugranak rá! Bizony állva lehet utazni a kukásautó végén!!! És ezt csinálják a bácsik egész nap!
A fent leírtakból kiderül, hogy mi is kukás-lázban égünk… Az ablakból, az utcán, mindig megcsodáljuk a kukásokat. Nálunk kétféle kukásautó jár: egy modernebb fehér, és egy régi “jó hangos” sárga! Ezenkívül még vannak a zöldhulladék gyűjtők, akiknek gallyforgácsolójuk is van!!! Na, az olyan jó hangos, hogy “Peti begijed”…
Ahogy közeledett Petykó névnapja elkezdtem kukásautót keresni… Azt hittem, mi sem egyszerűbb. Hát nagyot tévedtem!!! Mindenféle munkagépet láttam: betonkeverőt-több méretben, daruskocsit, homlokrakodót, markolót, billentős dömpert! Még tűzoltóautót is láttam!
Amikor már három helyen is jártam, úgy döntöttem, hogy telefonon fogok vadászni. Végighívogattam az összes ismert plázát, hogy van e játékbolt, majd a játékboltokat is. Bevallom, hogy itt már nem csak az volt fontos, hogy legyen kukásautó, hanem megkérdeztem az árat is. Ugyanis a névnapi ajándékát nem akartam a karácsonyi ajándék áránál drágábban megvenni ;-))) Mert mindent a gyerekekért, de azért álljon meg a menet! :-S
Végül, itt a Europarkban sikerült vennem egy igazi sárga kukásautót. Két kukával, egy lakótelepi konténerrel, három kukásbácsival. Nyitható ajtókkal. Boríthatóak a kukák, és préselhető a szemét! Igazi szenzáció lett.
Azóta ha megyünk aludni /délután és este/, jön velünk: a csillagos kispárna, a Nyunyu, a pirosbusz, a rózsaszínbusz és a kukásautó…
Amióta Juju megszületett, nagy haladást értünk el az elalvás terén is. Nem kell már altatni, hanem ott lehet hagyni az ágyban -persze, csak ha Juju is ott dünnyög/szuszog. Ilyenkor hallom, hogy egy ideig még ott zörög az autókkal. Mostanában a kukással…:-))))
Események sorozata
2006 július 1. | Szerző: Magdal
Kis családunkban
Első és legfontosabb: nagynéni lettem!! :-))))) Megszületett Kopi! Kis görbelábú, Öcsifülű :-)))) Legalábbis a jobb profilja hátulnézetből: ugyanis még csak hason, alvásközben láttam élőben :-))))
A sógoromék is kislányt várnak: a tudomány jelenlegi állása szerint.
Juju pár napja könyököl, viszont azóta folyamatosan. Ha így folytatja olyan hátizmai lesznek, mint egy úszónak 😉 A haja egyre hosszabb, ennek megfelelően a melegben csatakos volt állandóan. Felvetettem, hogy őt is megkopasztanám, de mivel szeretem az életem, lemondtam a hajvágásról. Bár elvetemültségnek tűnik, de kitaláltam, hogy akkor majd csatokkal legalább a homlokából elveszem. Eredmény: van többféle csatunk, majd nagyobb korában jó is lesz! Ebből a finom kis hajacskából minden kicsúszik. Talán a gumi megtartaná, de azzal meg tényleg úgy nézne ki, mint egy kis öleb… Úgyhogy marad a folyamatosan égnek álló hatalmas hajtömeg… Amiről el kell mondanom, hogy úgy vonzza a nőket, mint mackót a lépesméz… A héten csúcsot döntöttünk bevásárlás közben, ugyanis a nemcsak odajöttek egy páran, hogy “ezt meg kell néznem közelebbről is, ezt a sok hajat”, de egy idős nénitől kaptam két puszit is:-)))) Merthogy ilyen szép gyerekeim vannak :-))))) /Megjegyzem, ez az az információ /mármint, hogy sarjaim világszépek ;))/, amit mindig, minden körülmények között simán elhiszek!!! ;-))))/
Petymeg egyre többet beszél. úgy is fogalmazhatnék, hogy egész nap be nem áll a szája. Ráadásul, ha az ember nem válaszol azonnal, akkor egyre emeltebb hangon ismételgeti a kérdéseit, kijelentéseit… Ez azért bajos, mert sokszor az embernek halvány lila dunsztja nincs, hogy mit is akar… Ráadásul, ha még valamihez ragaszkodik is /és miért is ne ragaszkodna körömszakadtáig egy kétéves mindenhez???;-))/ akkor az őrületbe kergeti az embert. Így volt ez a pattogatott kukoricával is… Hiszen okosanya jó múltkorában azzal akarta lekenyerezni, hogy a körmeit megszerezze. Azóta Petymeg minden nap bepróbálkozik, hogy “kukicut” kér… Mire rájöttem, hogy mit szeretne már totál behergelte magát, pláne, hogy nem is kapott…
A másik “jó móka” mostanában a szobatisztaság. Egy hozzám hasonló takarító-mániásnak ez egy külön örömforrás;-)))) Eddig csak az udvaron volt hosszabb ideig pelus nélkül. Eleinte szedtem össze “ajándékot” a szomszéd csúszdájáról, a Lencsi néni kertjéből. Locsoltam fel pisit szabadkozva a Laci bácsiék ajtaja elől… El is jutottunk odáig, hogy már akkor szólt amikor csurgott a pisi! És akkor egy szép napon, letolta a gatyáját, kidüllesztette a hasát, és Apának kiabálva lepisilte a kezét:-)))) Nagyon büszkék voltunk! Mivel bátrak voltunk fel is hoztuk pelus nélkül, és ő persze itt is pisilt, de “csak” a kőre ;-). Eddigre már naponta többször előszedtük a bilit, és a Wc-szűkítőt, felmatricáztuk őket. Eljutottunk a szóbeli beleegyezésig, hogy ráül. Aztán 29-én névnapja alkalmából az én nagyfiam ráült a Wc-re és belepisilt!!! Bizony!!! És azóta meg kellett állapítanom, hogy nem csak egyszeri fellángolás volt! Rém büszkék vagyunk Orival!
A dupla öröm
2006 október 7. | Szerző: Magdal
Szombaton lagziban voltunk… Mi nők jól tudjuk, hogy ilyenkor az ember lánya számíthat arra, hogy a nagy nap előtt két nappal valami bitang nagy pattanás nő az arcunkra, esetleg egy herpesz az ajkunkra, ami jól elfertőződik…
Én is így számoltam, szerdán jól elnevetgéltem a kozmetikusommal, hogy na, majd most jön valami kis “szépség” az arcomra…
Persze rosszul számoltam. Elfelejtettem, hogy már nem én vagyok a legfontosabb. Szerintem a tapasztalt anyukák már sejtik a folytatást ;), nem is ragozom tovább…;) Csütörtök éjjel arra ébredtem, hogy Petykó dobálja magát, és a szokásosnál is nyugtalanabbul alszik. Átmentem és konstatáltam, hogy lázas. Fel is ébredt, pisiltünk, lázat mértünk /első harc/, lázcsillapítóztunk /második harc/. Délelőtt már mentünk is a doktor nénihez, akinek már a “mi a baj Petikém” kérdéssel sikerült elérnie, hogy Peti torka szakadtából üvöltsön… Gyors hallgatózás, és toroknézés /majd matricaválasztás;)/ után jött Juju ellenőrzése, aki szintén a legendás Ori hangerővel tiltakozott az inzultálás ellen. Végeredmény: Egy beteg torokgyulás, és egy egészséges gyerek. Kérdésemre, hogy most mi legyen a lagzinkkal, azt a választ kaptam, hogy mivel a férjuram öccsének “kötik be a fejét” mehetünk, ha nem lesz lázas.
Petykó persze nem lett lázas, úgyhogy másnap mentünk is a lagziba. A gyógyszereit is szépen bevette, hiszen a Mamitól kapott egy pótkocsis teherautót, úgyhogy ezzel sincs gond;) /pedig ez lett volna a harmadik háborúnk:)/
A lagziban mindkét gyerkőc tündérmókuli-bűbáj-üzemmódban működött. Petykónk mindenhova hurcolta a “pókkocsit”, és mindenkinek megmutatta. Az elmaradhatatlan tictac-on kívül szállítmányozott még pezsgősdugót és papírzsebkendőt is. Jujunk mindenkire mosolygott, és boldogan hagyta, hogy elvigyék “sétálni”. Ő a mi ölbegyerekünk 😉 Mire visszaszereztem már bűzlött a parfümöktől :)))
Vacsora után Minkie úrnő /aki kivételesen nem masszőr, hanem bébisintér és sminkes szerepkörben volt velünk/ visszavonult a huligánjainkkal. Véget is ért a gyerkőcök “kampány-viselkedése” alig tudtuk lerakni őket. Én visszarobogtam a lagziba /A Korona Borházban volt, Kerecsenden, és a vendégházakban laktunk/ és próbáltam utolérni a többiek hangulatát 😉 Persze nem sikerült, kijöttem a gyakorlatból 😉 Mire hajnalban visszaértünk a házikónkba mindkét gyerkőcünk ordított… No de hagyjuk ezeket az apróságokat…:)))
Másnap segítettünk a pakolásban és jöttünk haza. Amikor hazaértünk azt hittem, hogy mindjárt este van, de mint kiderült nagyon messze voltunk.
Orival erőltettük a csendes délutánt, nulla sikerrel! Pláne, hogy a mi kis félévesünk már mászik és felült. Azóta a két gyerek ugyanazzal a játékkal akar állandóan játszani. Peti hiába menekül, Tanklady csattogó tenyérrel utánasüvít és nem hagyja békén. Így persze gyakran halljuk: “Anyaaaaaaa! Juju elveszi!!!!!!!! Nyaljaaaaaaa! Naaaaa! Juju! Az Peti fontosz játéka! Azt hagyjad! Elveszem!!!” és bömbölés. Ha nagyon megunom akkor elkülönítem őket. Tanklady bekerül a járókába, Peti meg a másik szobába. Kb. öt perc múlva szoktam hallani ” “Juju, ez a Jujué, ez Petié, Juju játszat Peti nagyautójával. Petinek sok foga van, Jujunak kis foga van…” Benn ülnek a járókában és játszanak…
Ennek köszönhetően a szerdára virradó éjjelen Juju nagyon nyugtalan volt. Amikor átmentem hozzá rögtön éreztem, hogy lázas… Lázcsillapítás, és próbáltam elaltatni. Ő hálából összerókázta az ágyunkat. Úgy látszik, hogy Ő nem a füles, hanem a rókázós gyerekünk, mert már másodszor fordul elő, hogy a hurut miatt kidobja a rókabőrt 🙁
Másnap a doktor néni még nem is látta, hogy ki van velem, már kérdezte is, hogy a kicsit vittem e. Torokgyuszi, antibogyó, hurrá… Most két betegünk van… Pe
Oldal ajánlása emailben
X